A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-06-01 / 6. szám
262 tartással trónolt egy lótusz emelvényen (ez az idők végezetével a földön újra megjelenő' Buddha alakja). Ebben a pillanatban egy kínai lány lépett a bálvány elé, leborult és homlokával a földet érintette. Aztán melle e- lé tartotta kezét és két lótusz szirmot, egy pirosat és egy fehéret, tett az áldozati oltárra, a többi virág közé. — Lótusz-áldozat — magyarázta hűvösen kínai vezetőjük. 24. kikötőben melegen búcsúztak el barátjuktól. A berakodás még nem ért véget. Lent a parton hirtelen kis vásár keletkezett az utasok kedvéért; hangos és néma kereskedők kínálták holmijukat. A hajó másik oldalán maláji munkások kiáltoztak és igazították a daru vaskosaraiba az árukat. Amint befejezték munkájukat, kis tüzet gyújtottak tutajaikon; edényükben valami kukoricaliszt-féléből ebédet főztek, aztán az edényt kezükbe téve, tenyerükkel meregették az ételt. Barna bőrük fénylett a napon; egykedvű volt sárgás arcuk. Mögöttük, a kikötő másik oldalán, cölöpökön egész falu kúszott be a tengerbe; kis csónakokban közlekedtek. A kunyhók előtt asszonyok üldögéltek és gyerekek szaladgáltak. Rezsőnek föltűnt, hogy a munkások egyszer sem néztek a hajóra; nem érdekelte őket a nyugati ember. 25. ikor Triesztből elindultak, úgy volt, hogy nem köthetnek ki a Fülöp-szigeteken. Most mégis meggondolta magát a hajó és a letett árúk helyébe újat emelve fel, Manila felé tartott. Rezső szívesen vette ezt a változást az útiterven. Nemrég Manilában rendezték az Eucharisztikus Kongresz- szust. Sokat hallott a városról és vidékéről, a filippínók hitéről. Alig hagyták el Singapore-t, a tenger megmozdult. Nem haragudott túlságosan és nem vert erős szél végig a hátán, de mégis tornyos hullámok szakadtak síma testén. A hullámok között maláji bennszülöttek halászbárkái inogtak, rohantak föl a hullám hátára és zuhantak le a lejtőjén úgy. hogy azt hitték, menthetetlenül eltűnnek a mélyben. De a jól megépített bárkák, mint könnyű levelek a szélben, himbálóztak és suhantak föl-le. Az egész tengerpart, sőt messze, a- meddig a szem ellátott, telve volt halászbárkákkal. Aztán, hogy a halászhajók gombaerdeje elmaradt mögöttük, megintcsak körülölelte hajójukat a víz végtelensége. Csak három nap múlva derengtek föl a Palavan partok, ahonnét csak egynapi út volt Manila. 26. Ö kármilyen reményekkel is várták a Fülöp-szigetek fővárosát, csalód- niok kellett. Csöpögni és zuhogni kezdett a mindennapos eső. Az utcákon egykedvűen áztak a filippínók és a félig öltözött gyereknép zavartalanul játszott tovább. Rezső fölszedett a parton egy-két kagylót emlékül és siettek vissza a hajóra, mert nem voltak bennszülöttek, akik ha megáznak, nyugodtan szárítják magukat az utcán.
