A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-06-01 / 6. szám
260 Egyedül érezte magát és magányos is volt. Mégsem tűnt árvaságnak ez az egyedüllét. Valami édes bizonyosság, valami mély és igaz alázata az ember kicsiny-voltának, valami belső harmóniája és egyensúlya az életnek, ez volt, ami betöltötte. 22. olombóban nem álltak a mólóhoz, mert mélyjáratú hajójuk nem fért a sekély partokhoz. Lehorgonyoztak hát és míg megkapták az engedélyt a kiszállásra, figyelték a hajót körülrajzó bárkákat és gőzösöket. Csigák futottak le, daruk csikorogtak, nagy hálókban tonnás ládákat emelt könnyedén a levegőbe a vaskar és tompa huppanással tűnt el az árú a hajó gyomrában. Kisgyerekek és kamaszok úsztak a hajóhoz gyors tempóval csapkodva a vizen; nem tudták, milyen nyelven szólítsák az utasokat, hiú bennszülöttek örök hagyománya szerint saját nyelvükön kiáltoztak és mutogatással tudatták, hogy szórakoztatni jöttek: ha valaki bedob a tengerbe egy pénzdarabot, azonnal elkapják vagy kihozzák a mélyből. Egymást taszigálva a vízben, mint a halak és vizimadarak buktak föl-le: némelyiküknek arca már egész pufók volt a sok aprópénztől, amit süllyedés közben, a víz alatt kapott el. A várost kis motorosokon közelítették meg az utasok és Rezsőék. Miután áttörték magukat az erőszakos pénzváltók sorain, kisétáltak a tengerpartra a hatalmas pálmák közé. Az utcán gyerekek árulgatták ébenfa elefántjaikat, késsel a kezükben. Ha nem hiszed, hogy a fa belül is fekete, készek megvágni, hogy megbizonyosodj: nem csalás ez itt, itt becsületes kereskedelem folyik és nem festett fát árulnak. Komikusnak tűnt, hogy a sürgőforgó emberek legnagyobb része esernyővel sétálgatott a tündöklő verőfényben. Mulattak ezen, de hamarosan észrevették, hogy nagy haszna van az esernyőnek. Mert pillanatok alatt felhők lepték el a derült eget és néhány perc múlva permetező langyos eső zúdult a nyakukba. 23. Ö hajó óvatosan, lassan csúszott a maláji főváros, Singapore kikötőjébe. Csikorogtak a gépek és megrázkódott az óriás hajótest, fölkavaro- dotí a víz, a vastag kötelek pattanásig feszültek és lassan a parthoz simult a hajó. Megjelentek a bárkák és a parton nagy motoroskocsik futottak élő terhükkel. Megkezdődött a kirakodás, hogy aztán más árút rakjanak helyébe. Rezsőék lassan lépdeltek le a hajólépcsőn, arról beszélgetve, hogy milyen programmal töltsék ki azt az öt-hat ó- rát, amit a siető Conte Rosso olyan fukar ajándékként adott nekik. A parton egy alacsony, angolosan öltözött, feketehajú kínai férfi integetett. Először azt hitték, nem nekik szól az élénk hadonászás, de mikor közéjük furakodott a kis ember, megtudták, hogy magyar misszionáriusokat keres, egy ferences atyát, akit Dél-Kínából ismer és ezzel a hajóval kell visszaérkeznie. Rezsőék megmondták, hogy magyarok és ha magyar misszionárius u- tazna velük, bizonyosan tudnának róla. A kínai felajánlotta szolgálatait. Kicsit haboztak, mondván, hogy nem a
