A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1978-06-01 / 6. szám

258

főpapok nem viselhetik tovább volt egyházmegyéik titulusát. Nyugdíjukról volt egyházmegyéik jövedelméből gondoskodnak (a Vatikán ebben elállt eredeti tervétől, mely szerint állami nyugdíjat kért volna számukra). — Az új püspököket a közben halálozás folytán megüresedett püspöki székekre jelöltekkel együtt, augusztus folyamán fogják kinevezni. Akkor fogja a Szentszék a kinevezéseket közzétenni anélkül, hogy a kinevezésükhöz vezető előzményeket említenék.

Visszatekintve a történtekre megállapíthatjuk, hogy a francia kormány meglehetősen ügyetlenül nyúlt a tisztogatás kérdésének megoldásához. A Vatikán (a nuncius) csak annyi engedményt tett, amennyit éppen kellett, ez elől a minimális megoldás elől nem zárkózhatott el. A nyugdíjazottak között csak egy érsek volt (az is, már a felszabaduláskor, önként távozott székhelyéről). A három püspök szintén magától otthagyta egyházmegyéjét, a gyarmatokon élő apostoli vikáriusok egyikét sem kívánta a kormány eltávolítani székéből, csak a párizsi segédpüspök mondható egyedül a népharag áldozatának.

Az sem mondható, hogy az eljárás méltányos volt. Voltak érsekek és püspökök, akik a megbüntetetteknél sokkal jobban kompromittálták magukat a német megszállókkal. így a tulajdonképpeni tisztogatás elmaradt. Ez káros volt az egyházra, mert nem tudott megszabadulni az igazi kollaborálóktól. Az álam számára sem volt hasznos, mert beleegyezett abba, hogy az elmozdításokat nem hozza nyilvánosságra s így a francia közvélemény nem értesülhetett kellőképpen még a tisztogatásnak erről a kísérletéről sem.

Cser László

20.

ezső a reggeli mise előtt felment a fedélzetre, hogy legalább elnézhessen Goa felé, ahol nem fog kikötni hajójuk. Milyen jó lett volna a nagy hithírdető, Xavéri szent Ferenc sírja e- lőtt imádkozni, mielőtt eléri azt az országot, ahova a szent hiába igyekezett. Ha valamit is kaphatna abból a tűzből, mely eltöltötte a hőst, mikor összeros- kadva Szancián szigetén Kína felé tekintett! Míg elnézett a homáyos paronai

tok felé, Paul Claudel verse futott ajkára és félhangon suttogta maga elé a záró sorokat, ahol a költő zseniáitása o- lyan mélyen megérezte ennek a nagy jezsuitának a titkát:

Ferenc, Istennek hadvezére véget int az ostromoknak - nincsen cipő a lábain és teste öltönyénél is ko- pottabb. — Minden parancsot végbevitt, jaj, többet nem tudott már, — csak ennyi mind, ami lehet : eldől a Nagyfalakná. - Mert ott szorong már Kína,