A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-06-01 / 6. szám
257 nem állhat bosszút rajtuk azért, mert a megszállókkal — végeredményben híveik érdekében - igyekeztek jó kapcsolatot fenntartani. Április 11-én Maritain jelentéstételre Párizsba érkezett Rómából és keserűen panaszkodott néhány ismerősének a kormány halogatása és határozatlansága miatt. Ilyen fontos ügyben, mint a hierarchia tisztogatása, nem kap világos utasításokat — mondta — s úgy fest az egész, mintha a felelősséget a kormány nem merné vállalni. Félő, hogy nem lesz az egészből semmi. Május eseményekkel teli hónap volt: községi választá- XII. Piusz döntése sok, Németország feltétel nélküli megadása, pünkösdi szünet a parlamentben. 29-én a nuncius váratlanul hivatja Latreille-t és közli vele, hogy a pápa elvben elfogadja a kompromittált főpapok lemondását és hajlandó nyugdíjazni őket. Kiket? Erről nem szól a nuncius. Latreille csak annyit tud, hogy a listát De Gaulle maga állította össze s egy titkot tartani nem tudó magasrangú tisztviselő indiszkréciója révén arról értesül, hogy a tábornok kifelejtette a listáról Msgr. Delay (Marseille) nevét és utólag sajnálja, hogy Msgr. Feltin-t kihagyták a végleges névsorból. Ez a római hír nagy örömet o- koz kormánykörökben, ahol a halogatások és várakozás közepette már lemondtak arról, hogy a tisztogatás a Vatikán beleegyezésével találkozhat. Mi indította Rómát erre a lépésre? Kétségkívül erkölcsi, de még inkább politikai meggondolások. A francia községi választások az M.R.P. (keresztény demokraták) nagy vonzóerejét mutatták: egy keresztény párt, amelyben katolikusok tömörülnek, s amely nélkül nem képzelhető el olyan kormány-koalíció, amely eredményesen tudná ellensúlyozni a baloldal előretörését. A francia katolikusok politikai súlya megnőtt: a Vatikán könnyebben meghallotta a katolikus ellenállók szavát, akik a nunciust is, a római Kúriát is meggyőzték arról, hogy nemcsak a francia állam, hanem a francia egyház érdekei is azt kívánják, hogy a tisztogatás az egyházi vonalon végbemenjen. De Gaulle személyes beavatkozása is sokat számíthatott. A végleges római döntést a nuncius július végén közölte Latreille-jel. A Szentszék elfogadta azoknak a főpásztoroknak lemondását, akik a béke érdekében önként visszaadták a Szentszéknek főpásztori megbízatásukat. Összesen heten voltak Franciaország és a gyarmatok területéről. Aix-en-Provence érseke, Msgr. de la Villerabel, Arras püspöke, Msgr. Dutoit, Mende püspöke, Msgr. Auvi- ty, Párizs segédpüspöke, Msgr. Beaussart, Dakar, St-Pierre-de-Miquelon és Rabat apostoli vikáriusai: Msgr. Grimaud, Msgr. Pisson, Msgr. Vielle; Saint-Brieuc püspöke, Msgr. Serrand, mellé pedig egy segédpüspököt neveztek ki. — A lemondott I Maritain a Vatikánban (fehér sállal)
