A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1978-06-01 / 6. szám

255 csak akadályokat gördít majd tervei elébe s ezért elhatározta, hogy a már felsza­badított területeken minden prefektus számára kérdőívet küld ki, a papság­nak a német megszállás idején tanúsított magatartására vonatkozó kérdések­kel. Az így befutott anyag révén nemcsak ők kapnak majd pontos képet, hanem ezek alapján fogják a nuncius elé terjeszteni tisztogatási kérelmeiket. 1945. február elején már a belügyminiszter Íróasztalán hűvös és elutasító volt a kérdőívekből merített összesített jelentés és sok meglepő adatot tartalmazott. A papság nagy többsége a német megszállók felé nagy általánosságban hűvös és elutasító magatartást ta­núsított. Kivétel számba ment és inkább egyéni ballépésnek számított az ezzel el­lenkező viselkedés, és főként néhány pásztorlevél kifogásolható stílusában vagy a jobboldali politikai pártok szószékről való suta propagálásában nyilvánult meg. Főként a párizsi segédpüspöknek, Msgr. Beaussart-nak rótták fel ezt sok helyről. Míg a főpapságnál és környezeténél (általános helynökök és kanonokok) kétség­telen loyalitás volt a Vichy-i kormánnyal szemben megállapítható, az alsópapság sokkal tartózkodóbbnak mutatkozott, a szerzetesek pedig, főként a jezsuiták, domonkosok és ferencesek, az ellenállási mozgalom pártján voltak. Az alsópap­ság ezenkívül mindent elkövetett, hogy a németországi munkára toborzott fiata­lokat otthon tartsa. A püspökök az ellenállási mozgalommal szemben legalábbis bizalmatla­nok voltak, egyesek (Saint-Brieuc, Poitiers, Pamiers püspökei) pásztorleveleikben nyilvánosan is elítélték a mozgalmat, mások (Dijon, Lucon, Nancy megyés fő­pásztorai) a németek kivonulása napjáig nem voltak hajlandók lelkészeket adni az egyes ellenálló csoportok számára. Ez a bizalmatlanság természetesen nem a- kadályozta még a kimondottan Pétain-párti püspököket sem abban, hogy ember­baráti természetű segítséget nyújtsanak az ellenállás gyanújába keveredetteknek, a milícia elől bújdosók- nak vagy akár az üldözött zsidóknak. Suhard bíbo­ros, párizsi érsek, Msgr. Béguin Auch és Msgr. Piguet, Clermont püspökei jártak elől jó példával ebben. De a főpapoknál is jobban exponálta magát az üldözöt­tek védelmében az alsópapság és a szerzetesek, fő­ként az apácák, akiknek zárdái a Vogézek, Limou­sine és Champagne vidékén és Cambrai körzetében valóságos ellenállási központok voltak. A kérdőivek arról is tanúskodtak, hogy a németek kivonulása után a papság haladéktalanul és hátsó gondolat nélkül (Lyon), a legteljesebb odaa­dással (Seine) és egy emberként (Angers) állt a szabad-francia pártok oldalára - ami, ha a főpapok esetében nem is volt teljesen mentes az opportuniz­mustól, az alsópapságnál kétségtelenül az őszinte Roncalli nuncius I

Next

/
Thumbnails
Contents