A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-06-01 / 6. szám
í meggyőződés és a hazafias érzés következménye volt. — Azt is a kérdőívekből látták először világosan, hogy a közvéleményt idegesíti a készülő egyházi tisztogatás, únja kimagasló baloldali ellenállók erre vonatkozó szónoki túlzásait és az egész ügyet a provizórikus kormány gyengeségével magyarázza. Mindebből világos volt, hogy a franciák többsége ebben a kérdésben a tehetős városi polgárság és a vallásos nyugati kisgazda réteg felfogását tette magáévá. Még konzervatív körök ellenzéki beállítottságát is felülmúlta az ellenállási mozgalom egyik püspökének, Msgr. Terrier-nek (Bayonne) az egyházi tisztogatás ellen kifejtett izgatása. Ami a közvéleménynek az alsópapságot illető álláspontját illeti: mintha a háború alatt megsemmisült volna a franciák antiklerikális beállítottsága. Nemcsak rokonszenveztek a háború folyamán jó hazafiaknak bizonyult papsággal, hanem egyes helyeken (Seine-et-Oise, Cote d’Or) észrevehetően megnőtt a francia papság tekintélye. Voltak ugyan a prefektusok között, akik a visszaküldött kérdőíveken azt fejtegették, hogy a papok felé barátságosabbá vált közhangulatnak nem annyira az egyháziak tekintélyének növekedése az oka, mint inkább a fásultság és érdeklődés-hiány, amely a franciákon akkoriban minden tisztogatási vállalkozással kapcsolatban elhatalmasodott, de ez a belügyminisztérium számára nem változtat a tényen: a közvélemény nincs az egyházi tisztogatások mellett. A püspöki kar megtisztogatására készülők munkáját az ügyes nuncius mindenesetre megnehezítette egy egységes közvélemény hiánya. Később az is kitűnt, hogy az ellenállok többségét sem érdekli a püspökök ügye, egyedül a katolikus ellenállók tábora ragaszkodik ahhoz, hogy a németekkel együttműködött főpapokat eltávolítsák székeikből és megbüntessék. A katolikusok nagy része ellenezte a főpapok meglec- kéztetését és félő volt, hogy a közelgő választások alkalmával bizonyos politikai pártokkal szemben érezhető módon mutatja majd ki rosszalását. Ilyen körülmények között találkozott először Latreille az új nunciussal. Msgr. Roncalli nagyon szívélyesen fogadta s miután a bemutatkozó beszélgetésben megtudja, hogy tíz gyermek apja, azonnal áradozni kezd: Ha egy jó kereszténnyel, egy sokgyermekes családapával tárgyalok, tudom, hogy különleges figyelmet érdemel a mondanivalója. De e barátságos bevezetés után rövidesen kitűnik, hogy a nuncius nincs elragadtatva a tisztogatás gondolatától. Az sem tetszik neki, hogy a Vatikán mindeddig nem kapta kézhez a kifogás alá eső főpapok névsorát a kormánytól. Latreille arra hivatkozik, hogy a listát a franciák új vatikáni követe, Jacques Maritain, fogja átnyújtani a Kúriának Rómában. A nuncius arról beszél, hogy a püspökök tekintélyes főpapok, jó franciák, akiket a pápa, ha meg is tévedtek, nem kezelhet eltúlzott szigorral s Suhard bíboros (1943) 256
