A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1978-06-01 / 6. szám

254 □□□□□□□□□□□□□ jy francia egyház is osztozott a francia életnek abban az izgal- MULT és JELEN más fázisában, amelyet közvetlenül a má­sodik világháború után a tisztogatások □□□□□□□□□□□□□ hónapjai hoztak az országra, amikor a közel öt esztendei elaléltságából ébredező franciák bűnbakot kerestek és minden­kiben a német megszállókkal együttműködő árulót szimatoltak. Erről az időről jelent meg nemrég André Latreille könyve*, amely az 1944. novemberétől 1945. augusztusáig terjedő időszaknak épp a francia hierarchia tisztogatásával kapcsolt eseményeit tárgyalja. Latreille abban az időben a provizórikus kormány belügy­minisztériumában az egyházi ügyek referense volt s így közvetlen tanúja azoknak a lépéseknek, amelyet a kormány a németekkel való együttműködéssel vádolt fő­papok eltávolítása és felelősségre vonása érdekében foganatosított. Volt püspök, aki közvetlenül a felszabadulás után mindjárt távozott székhelyéről, mert azonnali letartóztatástól tartott. így Arras püspöke, Msgr. Henri-Edouard Dutoit, Lille-be menekült. Tekintélyes főpap volt, sokáig Liénart bíboros helynöke, az első világháború becsületrenddel kitüntetett frontharcosa. a francia egyház 2. világháborút követő meleg napjaiból: Elmaradt tisztogettás Pétain marsall egyik legodaadóbb híve volt (a marsall nemcsak egyházmegyéjébe tartozott, hanem a becsületrendet is az ő kezéből kapta annak idején) és hívei mindig elképedve hallgatták, mikor szószékéről az öreg katona új Franciaorszá­gáról beszélt és politikai eszméinek feltétlen hűséges követésére buzdított. Egyik helynöke, Maréchal kanonok, nem volt olyan szerencsés, mint ő; helyén maradt és a németekkel való együttműködése miatt 9 évi börtönre ítél­ték. A püspök ellen olyan nagy volt a felzúdulás, hogy 45 januárjában Tixier bel­ügyminiszter már azzal a tervvel foglalkozott, hogy Msgr. Dutoit-t nemzetgyalá- zás vádjával állítja polgári bíróság elé. Ezzel a lépéssel a felháborodott közvéle­ményt akarták megnyugtatni — Arras-i hívein kívül a Lille-iek is lázadoztak szabadlábon léte ellen. A püspököt nem lehetett volna tisztára mosni az ellene e- melt vádaktól s hogy letartóztatása akkor késett, annak az volt az oka, hogy egy ilyen lépésre a Vatikánt is elő kellett volna készíteni. Ez elé azonban különféle a- kadályok tornyosultak. A legfőbb az volt, hogy a Vatikánnal való érintkezés ne­hézkes volt. A Pétain kormány mellé akkreditált nuncius már nem tartózkodott Franciaországban, az új, Msgr. Roncalli, pedig még nem érkezett meg. A kor­mány egyébként attól is tartott, hogy a kellőképpen elő nem készített Vatikán * De Gaulle, la Libération et (Eglise catholique, Cerf kiadó, 1978.

Next

/
Thumbnails
Contents