A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1978-06-01 / 6. szám

242

te: Isten hű maradt ígéreteihez. — A gyakorlati vonalon elengedhetetlen, hogy a hithírdető megőrizze személyes kapcsolatát Krisztussal; a missziós rendek élénk kapcsolatban legyenek egymással és cseréljék ki a lelki élet és a missziósmunka vonalán szerzett tapasztalataikat; közösen dolgozzanak ki terveket a krízis leküzdésére. - Mivel a hivatásban való hűség kegyelmi ajándék, ennek leesdéséhez a mi imádságunk is hathatós segítséget nyújthat a hithírdetőknek.

Babos I stvá n

Szentbeázéd- templomidon magyaroknak

Testvérek, meghívástok szabadságra szól, csak ne éljetek vissza a szabadsággal a test javára, hanem szeretettel szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ebben a mondatban teljesedik be: Szeresd embertársadat, mint saját magadat. De ha egymást marjátok és rágjátok, vigyázzatok, hogy egymást föl ne faljátok. — Kérlek tehát benneteket, hogy lélek szerint éljetek s akkor majd nem teljesítitek a test kívánságait. A test ugyanis a lélek ellen tusakodik, a lélek pedig a test ellen. Ellentétben állnak egymással s így nem azt teszitek, amit szeretnétek. Vezessen benneteket a lélek, akkor nem vagytok alávetve a törvénynek. (Gál. 5, 13-18)

i ieghívástok a szabadságra szól — ez a kifejezés nem általános elv, yW mint: "minden ember szabad", vagy "mindenkinek egyformán joga van a szabadságra", hanem egy korabeli szokásra utal. Megtörtént ugyanis zsidók és pogányok között, hogy valaki jámborsági gyakorlatból visszavásárolta egy rabszolga szabadságát. Ez úgy történt, hogy a templomnak vagy a szentélynek adományozott egy bizonyos ij, ,/ összeget, amit a templom pénztárosa ki- a ázabaaáagrol fizetett a rabszolgatartónak. így az Istennek köszönhette a rabszolga a szabadságát. Minket Krisztus szabadított meg, neki köszönhető a szabadságunk. Mit jelent ez a szabadság? Talán úgy kell értelmezni, mint a klasszikus görög filozófia: a rabszolga kötve van, a szabad ember viszont azt tesz, amit akar? A kísértés nagy volt, hogy ilyen módon magyarázzák a szabadságot.

Szent Pál érezte, mennyire félre lehet magyarázni új helyzetüket, és érezte a hívek lelkében meghúzódó kétséget is a törvény és a szabadság kapcsolatáról. Egyrészt nyilvánvaló volt a törvény jó gyümölcse. Annak megtartása bizonyos keretet biztosított és összetartotta a választott népet a nagy pogány tengerben. Ezt nem tagadja Szent Pál, de állítja, hogy a törvény — bármennyire jó volt — idejét