A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-05-01 / 5. szám
214 Aki átvette, kérte, meséljem el neki a történetét. • Harmadnap nagymise volt. A szószékről, szentbeszéd helyett, ezt a történetet mondta el a szónok. Megáldoztunk, az egész család, azokkal a parányi ostyákkal és még Szeder Mihály másoknak is jutott. A szentmise után lejött a pap az oltártól és visszaadta a már üres kis szentségtartót, amely olyan sokáig volt a szívem fölött... És talán figyelmességbó'l, de felhangzott a kórus, az orgona kísérte: Dicsőít Téged, nagy égi Teremtő... Én álltam és szememből hullott a könny... A lőcsfalvi pap naplójából: A z apátsági park közepén állott egy évszázados tölgy-óriás. Alatta . valamikor mogyoró bokrok voltak. Jelenleg csak ritkás pázsit, rajta néhány fonott, kényelmes kerti szék. Hol egyik, hol másik széken néha-néha el-elüldögélt a lőcsfalvi pap. Vagy olvasgatott, vagy csak elmélkedett ága-bogas papi teendői felett: mit, mikor és hogyan is kellene elintézni. Olykor társa is akadt. Vagy a kormányzó úr, vagy x x ! valamelyik atya a házból, ön- klCSiSGQGm ' vagy egy-egy szerzetes test- ^ vér. Aztán — Isten bocsáss, az is megesett — a pap el is szundított ott-ültében, miközben a huncut mókusok játékdélutánt rendeztek a nagy tölgyfa széles lombjai között és makk-érés idején meg is uzsonnáztak a sok jó ízű, leves makkon, így esett aztán, hogy a szunyókáló pap orrán nagyot koppant egy makk, melyet egy ügyetlen mókus úrfi ejtett ki mancsából. Ez természetesen a pap felébredését vonta maga után és mikor megrázta fejét s teljesen magához tért, agyvelejében a következő gondolat-folyamat ment végbe:- Egy makk... egy makk... az orromra esett. Ott ugrál felettem egy mókus, tehát a gazember megtréfált. Látta, hogy elbóbiskoltam, megcélozta az orrom és potty! — el is találta... No most... — felvette a földről a könyvet, amit éppen tanulmányozott — Éppen ebben olvastam, Bangha páter ír Isten bölcsességéről a teremtésben, hogy mindent olyan célszerűen elrendezett. Ez egyik bizonyítéka annak, hogy a világ nem magától lett, hanem egy végtelen Bölcs Lény alkotta... Mert tegyük fel, hogy a bölcsesség nélkül, csak úgy véletlen szeszélyből a tölgyfán nem ilyen szép kis makkocska teremne, hanem egy jó nagy görögdinnye vagy egy hatalmas marhatök... No, szervusz világ, ha most ez esett volna a fejemre vagy az orromra — ez kész tragédia lenne...
