A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1978-01-01 / 1. szám

21

Szeder Mihály

A lőcsfalvi pap naplójából:

H

íres szónokot hívott meg a lőcsfalvi pap búcsúnapjára. Rendjének egyik ’’csillaga” volt. így hát nagy volt az érdeklődés. Nem is csalódtak, mert a tapasztalt szónok nem fellengzős, nagyhangú beszédet mondott, hanem behatolt a mindennapi élet problémáinak, a- zok keresztény megoldásának gyakorlati kérdéseibe. Főleg azt hangsúlyozta, lévén híres társadalom-tudós, hogy a mai bajok egyik forrása, hogy egy közösség tagjai, x x . / i / /

mint a család, egylet, egyház- millt testveiGK község, falu, nem élnek úgy,

’’mint testvérek”. S mikor már vagy háromszor-négyszer is elismételte a szónok: ’’mint testvérek”, Halász János illetlenül és hangosan elnevette magát a templomban, úgyhogy a tisztelt búcsú-közönség fejei mind abba az irányba fordultak, ahol Halász János ült, kinek közben arca rákpirossá változott és kiosont a templomból. A híres szónok fel sem vette. Úgy látszik, szokva volt mindenféle reakciókra beszéd közben, járván az egész országot.

0

A plébános azonban nem tudta magát túltenni ilyen könnyen. Hiába vigasztalta a szónok, hogy sose fájjon emiatt a feje. Még éjszaka sem tudott nyugodni. Szüntelen a Halász család járt a fejében. O- lyan közepes módú gazda család volt. özvegy Halász Pálné vezette a házat felnőtt leányával, aki bár dolgos, ügyes menyecske volt, de eddig senki párja nem akadt. Velük élt korai özvegységre jutott Fia, János, aki nehezen szánta rá magát, hogy újra élet-pár után nézzen. De miért kacagta el magát olyan cinikusan a templomban ez a János?

A dolog addig-addig izgatta, hogy egy este rászánta magát, hogy meglátogatja Halászékat, hátha megtudhatná okát a szokatlan és egyesek szerint”illetlen” viselkedésnek a búcsú napján, hozzá any- nyi idegen előtt, akik ilyenkor máshonnan is odasereglettek. Persze akkor még nem tudta, hogy miféle összefüggés lehetséges az illetlen felkacagás és a ’’mint testvérek” refrénszerű ismételgetése között.

De ezen a látogatáson megtudta. Mert otthon voltak mindany- nyian és a társalgásból, mely közben folyt, a pap előtt lassan világosan kirajzolódott a két testvér közti viszony képe. Mint anyjuk megjegyezte, ezek szüntelen ’’cibálják” egymást. Úgy élnek, mint a kutya meg a macska. Most aztán már nem csodálta, hogy a híres szónok ref-