A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-05-01 / 5. szám
200 leszállsz közénk és meghívsz tanúnak vallani jelenlétedet miköztünk. Mi vagyunk az innen eltűnő, a tefeléd-haladó, váltakozó élet s Te az üdvösség Medre, a folyamágy, ahol szabadságod mérhetetlen tértelenségéből behatol Életed a mi teremtett életünkbe. Az Isteni Élet visszfénye tükröződik emberi életünk Arató Jolán suhogó-zúgó, kavargó-tisztuló árjában. A Te fényed a lámpánk, mely utat mutat, melegünk, mely otthont teremt és a hívogató fény, mely célunk felé vezet, Hozzád, aki földi történelmed tüzébe állítottad és Szent Időd tanújává tetted ember-gyermekeidet. □ irmáé- iziÁtaÁ... "Békesség e háznak!" Amikor templomba megyek és magamhoz veszlek Téged, Jézusom, töltsd be színültig lelkemet és aztán jöjj velem haza. Amikor kis otthonom küszöbét átlépem, kérlek, csendítsed szívembe a Neked tetsző köszöntést, hogy az én lelkem is így üdvözölje a családtagokat és lakókat: "Békesség e háznak!" Tudom, nem szavakkal kell ezt mondanom, de pillantásom derűjével, beszédem tapintatával, jóakaratom melegével. Ha a mindennap apró-cseprő gondja idegeimet őrli, ha bosszúság, nehézség, csapás lelki nyugalmamat felkavarja, csillapítsd le a hullámokat a lelkemben élő Lelked erejével, a Te békességeddel, a- melyről mondod: "Nem miként a világ adja, adom én nektek." Igen, ezt a békét kérem Tőled, ezt a természetfeletti szeretet- ből, Isten világából csörgedező békét. Töltsd be vele színültig szívemet, hogy semmi földi baj ki ne zökkentsen lelki nyugalmamból, és miként a tó tükrözi az eget, úgy ragyogja az én lelkem is kedveseimre a Te békéd fényét. Béky Gell ért ELMÉLKEDÉS JAPÁN MÓDRA... 44 ✓ A vonaton nagyon jól meg lehet ismerni az embert. Már a mód, ahogy ül valaki meg beszélget, vagy hallgat, e- szik-iszik, dohányzik, elárulja a jellemet. Velem szemben ül egy közepes korú, öntudatos képű, magabiztos hölgy. Ahogy a vonat fordul, hirtelen besüt a nap, éppen rá, a szemébe. Mintha tűszúrás érte volna, dühösen körülnéz, méltatlankodva járatja szomszédjain mérges tekintetét, mintha bizony
