A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1978-04-01 / 4. szám

175

múltban a japán egyház nem volt soha elég eredeti. Olyan módszerekhez mertek csak folyamodni, amelyek másutt már beváltak. így van ma 16 püspöksége, mindegyiknek japán püspök az é- lén; 780 plébániája (köztük olyanok is, amelyekhez ötvennél kevesebb keresztény tartozik csak); 240 leányegyháza; 846 nevelő intézménye, kezdve az óvodáktól (593) az egyetemekig (44) és a különféle szociális feladatot teljesítő szervezetekig (bölcsődék, orvosi rendelők, kórházak, árvaházak, öreg-otthonok, diák- és munkásszállók), amelyek 166 különféle szerzetesrend tagjainak gondozásában vannak.

A Katolikus Akciónak, a hitbuz- galmi egyesületeknek annyi fajtája van, ahány féle szerzetesrend kezén vannak és módszereik is annyifélék - ahogy különféle országaikból hozták magukkal őket. Van Japánban angolszász elképzelés szerint vezetett Mária-légió, francia és belga stílusú Páli Szt. Vince -társulat és ifjúmunkás csoportok a JOC mintájára, spanyol Cursillo, olasz ”Jobb világért mozgalom”, amerikai Jó Pásztor szervezet, amely főként rádiós és televíziós apostolkodással foglalkozik, és kanadai mintájú egyház- községi pénzintézet (Credit Union).

De ma ezek a meglévő keretek is több problémát vetnek fel, mint a- mennyit megoldanak. A plébániák például nem teremtettek maguk körül élő közösségeket, a hívek önálló tevékenysége nincs kihasználva, csak passzívan a papok irányítására hagyatkoznak. Az iskolák és szociális intézmények pedig túl sokba kerülnek, mert nagy számú és képzett személyzetre szorulnak. Sok helyen nincsenek képzett keresztények kellő számban s annyi a nem-keresztény az alkalmazottak közt, hogy maguk az intézmények már csak nevükben keresztények.

Mások azt kifogásolják, hogy sok ilyen intézmény, főként az iskolák és egyes kórházak, csak látszatra emberbaráti jellegűek, a valóságban csak a társadalom jobbmódú rétegeinek tesznek szolgálatot. A szerzetesek tagadhaegyházmegyei központ - nyugati stílusban

tatlanul nagy szolgálatot tesznek a japán katolicizmusnak, de annyira sajátos rendi elképzeléseik szerint dolgoznak, hogy a gyanútlan japán kívülálló azt gondolhatja: ahogy a protestánsok több fele kezeire oszlanak (baptisták, metodisták, Jehova-tanúk, stb.), úgy a katolikusok is (ferencesek, oblátusok, jezsuiták, stb.). Még az egyesületeknél is sokszor észrevehető, hogy nem japáI