A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1978-04-01 / 4. szám

165

fiúk szolgáltak fel. Az asztalnál három- négy nemzet jezsuitái találkoztak ösz- sze: lelkipásztorok, hithírdetők, egyetemi és középiskolai tanárok, akik angol és szanszkrit nyelvet, geológiát, állattant, matematikát és fizikát tanítottak, hogy miközben Nyugat profán tu- mányait közük az indus értelmiségi osztályokkal, közelebb vonva őket a kereszténységhez, alkalmat adjanak annak megismerésére.

Egy fiatal német skolasztikus kísérte autójukhoz a vendégeket. Rezső' megkérdezte, hogyan tudná rövid formulával kifejezni a siker titkát, mellyel eredményesen lehet közeledni a pogány népekhez.

— Türelem és őszinte szeretet. Ennél többet mondani felesleges — válaszolta a fiatalember és hozzátette — itt Indiában és valószínűen Kínában is. Egyet ne felejtsen: ezeknek a népeknek kultúrájuk van és az a vérükbe szívódott. Nagy megértéssel és gyengéden kell hozzájuk közeledni. Újra mondom: ha szereti őket őszintén és nem kényszerű parancsból, ezt megérzik és hálásak lesznek önnek.

Szeder Mihály

A lőcsfalvi pap naplójából:

A húsvéti ’’locsolkodás” vagy ’’öntözködés” igen régi szokás. A néprajzi művek és lexikonok részletesen leírják a szokás történetét, módjait a különféle vidékeken. De semmiféle könyvben nincs megírva a gémesfai locsolkodás, mert az csak újabb keletű. A lőcsfalvi papnak csak annyi köze / n /

van hozzá, hogy a gémes- cL SZOQäSÜVCCT

fai vezetőség egy alka- ”

lommal megjelent előtte, hogy kikérjek véleményét a gémesfai húsvéti szokás megváltoztatására. Azt hitték, hogy a ’’locsolkodás” is valamiféle liturgikus cselekmény, mivel húsvét másodnapján történik.

A gémesfai bíró volt a szóvivő.- Eljöttünk vón, főúr kérem, hogy kikérjük a tanácsát. Mertec- cik tudni, az úgy van, hogy mán egy jó pár fiatal fehérnépet vesztett a falu a húsvéti locsolkodástul.

— Tudok róla. Hiszen éppen tavaly temettük szegény Paca Juliskát, aki tüdőgyulladást kapott a locsolkodás után.

— Hát ez az, — szólt bele a falu kisbírója — mert a legények duhajok, főleg, mikor mán vóttak pár helyen oszt a nagy kínálgatástul a fejük mán kicsit ’’zavaros”...

— Én megvallom, — mondja egy gazda — én mindig eldugom a feleségem meg a két jányomat húsvét másodnapján. Azokat senki le ne