A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-04-01 / 4. szám
166 öntse hideg kútvízzel! — Tavaly az én jányomat — mondja egy másik falusi — két legény húzta ki a kúthon... Egy harmadik meg húzta a vizet a gémeskú- ton, oszt öntötte rá. Oszt bizony elég hűvös szeles idő vótt... Azért a bíróval megbeszéltük, oszt meg akaijuk változtatni a locsolkodást. — No és hogyan gondolják, bíró uram? — kérdi a pap. — Mert részemről semmi nehézség nincs. Ez nem egyházi szokás. Semmi köze hozzá se pápának, se püspöknek, se plébánosnak. Ezt a nép vezette be. Mindenütt másképp csinálják. Városhelyen példának okáért egy kis parfümös üveggel járnak a legények, némelyik faluhelyen meg rózsavizes üveggel. így hát ez nem rám tartozik egyáltalán. Maguk a saját falujukban úgy változtatnak rajta, ahogy éppen akarnak. — Mán pedig mink azt hittük, hogy lévén húsvéti szokás, a papoknak a dóga, hogy valamit csináljanak, mer mán nálunk igen túlzásba viszik a legények. ★ A deputáció így hát eltávozott a plébániáról, hogy majd ők megbeszélik, hogy miféleképpen kellene megreformálni az öntözés szokását Gémesfán. Később aztán megtudta a lőcsfalvi pap, mit eszeltek ki a gémesfai nagyeszűek. Nagy segítségükre volt Kurta János, helybeli kocsmáros. Ez minden héten bekocogtatott szekerével Egerszegibe, hogy a hétre való szódavizet a szódavízgyárból, ahogy a készítés helyét nevezték, hazaszállítsa. Baumgartner úr, a szódavízgyáros, hallván a gémesfai magyarok nagy problémájáról, gondolta, ez jó üzleti fogás is lehetne. Miért ne locsolkodhatnának szódavízzel? Jól lehet vele fröccsentem, sőt még el is lehet vele célozni a leányzót... így azt tanácsolta Kurta kocsmárosnak, terjessze el a jóhírt a faluban, hogy aki három üveg szódát vesz és az üveget is visszaszolgáltatja, egy üveggel ingyen kap. A jó hír hamar el is teijedt és azesztendőben, meg a rákövetkező esztendőkben Gémesfán nemcsak fröccskészítésre használták a szódavizet üvegestől, hanem a locsolkodó legények szódás üvegekkel felszerelve indultak locsolkodásra. Ami megmaradt, azt meg megitták a felkínált it ókával. így aztán a locsolkodás is érdekesebb volt és senki sem kapott tüdőgyulladást és nem kellett félni a duhaj legényektől. Igaz, hogy a fehérnép így is sikongatva futkosott a legények előtt, akik szódavizes üveggel a kezükben üldözték őket. De ebben több volt a móka, mint a duhajság.
