A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-01-01 / 1. szám
15 nyékben is látható egységére törekedett. A teológián és lelkiségen volt a hangsúly, mert a Faith and Order kommissió tagjai nem hittek az ökumenizmus egyik felületes szólamában, amely szerint ”a vallási tantételek elválasztanak, a vallás gyakorlata egyesít bennünket”. Meggyőződésük volt, hogy csak egy tantételekben egységes egyház képes szellemileg szétesett korunkban küldetésének betöltésére és egyedül ilyen tanokban egységes egyház tehet autentikus tanúságot a világ e- lőtt Krisztusról és a kereszténységről. Már ötven évvel ezelőtti első gyűlésük hét általános teológiai problémával foglalkozott, a tárgyalásokról kiadott jelentésük viszont azt jelezte, hogy a munkálatok inkább a sokféleségről, mint az egységről tesznek tanúságot. Az ösz- szefoglaló zárónyilatkozat mégis azt hangsúlyozta, hogy az ellentétek ellenére is az a benyomás erősödött meg az egybegyűltekben, hogy valamennyien ugyanazt a Krisztust vallják és az ő országának érdekét kívánják szolgálni. A közösségnek Lukas Vischer, a Faith and Order, és Philipp Potter, az ökumenikus Titkárság vezetői. és céljaik egységének ez a megosztottságuk ellenére is átélt élménye az, amit azóta Lausanne szellemének szeretnek nevezni s ez a szellem áll teológiai egyeztető munkálataik mögött, amelyet a valódi egység megvalósulásáig kívánnak folytatni. A kommissió jelenlegi vezetője, Lukas Vischer szerint ma már eljutottak ahhoz, hogy világosabban látják magát azt az egységet is, amely felé törekszenek. Egy zsinati közösséget szeretnének alkotni, amely a keresztény egyházakat általános zsinatba tudná egybegyűjteni: Krisztus Titokzatos Testének egységét kézzelfoghatóan érzékeltethetné egy ilyen gyülekezet. A céljuk nem lehet a teljes egyformaság — a Krisztust követők ma több, mint ezer nyelvcsoporthoz tartoznak. Az általuk ajánlott zsinati egység olyan szerves egység felé törekszik, amely nem ellenkezik a hit, az istentisztelet és az egyházi szervezet megjelenésmódjának sokféleségével. I
