A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-01-01 / 1. szám
16 A Faith and Order kommissió 50 éves fennállása során nem várt eredményt tudott felmutatni épp az egyházak egységének egyik legnehezebb kérdésében, a(z egyházi) szolgálat és a szentségek problémakörében. Hosszas munkálatok után, 1974-ben tettek közzé igen alapos egység-tanulmányt Egy keresztség, egy Eucharisztia és egy szolgálat címmel. Ebben sok, eddig vitatott kérdésnek sikerült feltűnően egységes kifejtését körvonalazniuk. Ez a különféle egyházak szakembereinek munkájával készült és azóta ki is küldték az Ökumenikus Tanács minden tagegyházának, hogy véleményüket nyilváníthassák a tanulmányról. A tag-egyházak teológusainak felfogása ma már felhívás a vezetőkhöz olyan sok kérdésben megegyezik, hogy a következő lépésnek az egyházak vezetőitől kell jönnie. A tűbingeni Jürgen Moltrmnn szerint a teológusok ötven éves munkálatai után eljutottunk oda, hogy az egyházi vezetőkön a sor, hogy kijelentsék: nincsenek többé olyan tanbeli különbségek, amelyek az egyház-szakadást jogosulttá tennék. Az Egyház, a keresztség, az eukarisztia, a szentírás és hagyomány, a kegyelem és megigazulás kérdéseiben feltűnően egységes álláspont alakult ki a szaktudósok soraiban. Ha a hit központi igazságai körül sok minden még további áttanulmányozásra és tisztázásra is szorul, itt van az ideje, hogy az egyházak ezt az áttanulmányozást most már közösen végezzék. A vallási vezetőknek, ökumenikus feladataik tudatában, le kell vonniuk a tényekből kínálkozó következtetéseket és a cselekvés útjára lépniük. Az egyházi vezetők azonban nehezen fogják csak elhatározó lépésre rászánni magukat. Az egység akadályai ma, Lukas Vischer megállapítása szerint, az egyházak felelős vezetői és híveik nagy tömege - ők idegenkednek leginkább új szemlélettől, minden változástól. Nem is könnyű feladat a teológusok megegyezését a gyakorlati hitéletbe átültetni. Az egyházi közösségek vezetői ezért kérnek a teológusok álláspontjáról mindig újabb és bővebb magyarázatokat; biztosak a- karnak lenni dolgukban, nem vállalnak szívesen kockázatot. Pedig, Moltrmnn professzor szerint, az az egyház, amelyik elsőnek teszi meg a döntő lépést az egység munkálóitól felkínált zsinati közösség felé, az áll legközelebb Krisztushoz és országának igazi szelleméhez. A domonkos Yves Congar professzor is hasonló irányban keresi a megoldást, bár ő tartózkodóbbnak látszik a teológusok eddigi közös megegyezésre jutásának kérdésében. Szerinte is kívánatos, hogy az egyházak felelős vezetői hivatalosan is tudomásul vegyék a teológusok eddigi munkálatainak eredményeit. Ennek elmaradása ugyanis egy más természetű veszedelemmel járhat. Sok helyen a keresztény közösségek bázisai annyira az ökumenizmus szellemében élnek, hogy könnyen felvetődhet bennük a kérdés: mi az, ami bennünket, keresztényeket még elválaszt egymástól? A keresztények gyakorlati egysége sok helyen kialakulóban van egyházaik hivatalos egysége nélkül is. Eljöhet az idő, amikor nem a keresztények, hanem csak vezetőik, papjaik és teológusaik állnak még elkülönülten szemben egymással. A tudós domonkos a keleti egyház-szakadás elkerülése
