A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-04-01 / 4. szám
145 általános: ... hogy a keresztények az Ur I II II II II II II II ll II II ll II I napját abban a szellemben szenteljék meg, amely azokhoz illik, akik hisznek a ISMERET és IMÁDÁS feltámadásban. — A feltámadt Krisztusba vetett hit alapja egyéni ke- □□□□□□□□□□□□□ resztény életünknek és az Egyház életének is. A feltámadással kaptuk a bizonyosságot, hogy amit Krisztus hirdetett és kinyilatkoztatott, a mögött isteni tekintély áll és Isten valóban velünk van, hogy a bűn és halál sötétségéből az örök életbe emeljen. Ezt a titkot, misztériumot az ősegyház kezdettől fogva megünnepelte; az apostoli hagyományokból tudjuk, hogy minden héten, szinte a kis közösség első pünkösdi élménye óta. Ahogy Húsvét a keresztény életnek és a liturgikus évnek központi ünnepe, úgy a húsvéti misztérium vasárnapi megülése is központja hétköznapi életünknek. Lehetetlen keresztényekhez illő módon megülni a vasárnapot, ha szem elől tévesztjük központi jelentőségét, amely a Krisztusba vetett hitben nyilvánul. Az ünneplés itt a Krisztus halálára és föltámadására való emlékezés: ez adja külső jelét HAVI IMASZÁNDÉKOK beléje vetett hitünknek. Azért ajánlotta a zsinat is, hogy ennek az emlékezésnek megfelelően vasárnapunknak örömmel telt és munkamentes ünnepnek kell lennie. — Kinek-kinek sajátos körülményei szabják meg, hogyan alakíthatja vasárnapjait a hit és megemlékezés ilyen meghitt ünnepévé. Mai világunkban lehetnek olyanok, akik munkájuk miatt talán nem juthatnak el a hívő közösség közös liturgikus ünneplésére. Fel szokták-e ilyenkor használni a szombat esti liturgiák lehetőségét? Vagy ha erre sincs mód, igyekeznek-e legalább a munkában töltött vasárnapon lelkűket Istenhez emelni? missziós:... az újonnan alakult egyházakért és a bennszülött papságért. — Az bizonyára ismert előttünk, mekkorát növekedtek jelentőségban a második vatikáni zsinat, és főként a püspökök 1974-es római szinodusa ó- ta a bennszülött egyházak. Arra is emlékszünk talán, milyen drámai módon érzékeltette a nem-európai keresztény világ térítési nehézségeit az indiai Cordeiro bíboros. Azt mondta, a legnagyobb akadály a nemkeresztények szemében a keresztény vallás ’’importált” jellege. Tagadhatatlan, hogy a missziós vidékek bennszülött papok hiányában szenvednek, de mindjárt ezután az a legfőbb problémájuk, hogy meglévő papságuk nem képes igazán bennszülötté alakulni. Ez nemcsak a jószándéktól függ, de annál inkább mutatja a hamisítatlanul helyi, I
