A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-01-01 / 1. szám
14 ződésüknek adtak kifejezést, hogy az enciklika tulajdonképpen nem az ökumenikus mozgalmat, hanem annak egy képzelt karikatúráját támadja és Róma még annyi fáradságot sem vett magának, hogy a konferencia tanácskozásainak anyagát közelebbről megvizsgálja. - Tény, hogy amikor a neves német biblikus, Adolf Deiszmann, a német protestánsok közül az ökumenizmus egyik úttörője, a stockholmi és Lausanne-i konferenciák egyik legtekintélyesebb résztvevője, a konferenciák anyagát díszkötésben azzal a kéréssel nyújtotta át a berlini nunciusnak, hogy juttassa el a Szentatyához a vatikáni könyvtár számára, a nuncius nem vette át a díszművet. Eugenio Pacelli volt a nuncius, akinek későbbi pápasága idején is tartózkodó magatartást tanúsított a Vatikán az ökumenizmus irányában. A jubileumi ünnepségek más képet mutattak. A megnyitón a díszvendégek első sorában ült Msgr. Pierre Mamie, Freiburg-Lausanne-Genf püspöke, a katedrádban tartott istentiszteleten szembetűnő helyen volt látható Msgr. Ramón Torella-Cascante, a vatikáni egység-titkárság alelnöke. Villot bíboros, államtitkár a Szentatyának egy üzenetét juttatta el a jubileumi gyűléshez, amelyben VI. Pál pápa imáiról biztosítja az egybegyűlteket és kijelenti, hogy figyelemmel kíséri a Faith and Order szervezet munkásságát, amely a különféle keresztény közösségek teológusainak együttes erőfeszítésével dolgozik azon, hogy az annyira óhajtott egység megvalósulását siettesse. A Szentszék örömét fejezte ki a felett is, hogy a teológusoknak ebben a bizottságában katolikus szakemberek is munkálkodnak. Ez a hangnem mindenesetre más volt, mint a huszas éveké. Nem volt szó itt eltévelyedtekröl, csak közös munkáról és erőfeszítésről az egység érdekében. Elérkeztünk a párbeszéd és az együttműködés korához. A XXIII. János pápa és a tőle eündított zsinat következtében beálló hangulatváltozásnak első jele az volt, hogy kilenc (az egység-titkárságtól kinevezett) katolikus teológus az upp- salai (1968) gyűlés után állandó tagjává lehetett a Faith and Order szakbizottságának, amely az ökumenikus Titkárságnak tulajdonképpen teológus-kommissió- ja. Számuk azóta 12-re emelkedett s így egy tizedét képezik katolikus teológusok a 120 tagú kommissiónak. Ez a kommissió az a szerve az ökumenikus Tanácsnak (amelynek nem tagja a katolikus egyház), ahol a keresztény egyházak közötti teológiai párbeszéd folyik. Lausanne jubileumi ünnepségei is megmutatták, hogy a keresztény vallások közé eresztett vasfüggönyt felhúzták és testvéri közösségben lehettek együtt ortodoxok, protestánsok és katolikusok. A Faith and Order kommissiót az öku- az ökumenizmus lelkiismerete menikus mozgalom teológiai lelküsmeretének szokták mondani. Míg a Gyakorlati Kereszténység Uppsalából Sőderblom, luteránus püspöktől elindított mozgalma a keresztény egyházak szociális és karitatív tevékenységét igyekezett egybehangolni, a Faith and Order — az amerikai episzkopális misszióspüspök Charles Brent és a bostoni, szintén episzkopális egyházjogász, Robert Gardiner fáradhatatlan tevékenysége nyomán — az egyházak hitben és istentiszteleti cselekmé
