A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-03-01 / 3. szám
137 nál egy kartonlapon tördeltek szét az áldozok; az járt kézről-kézre s a maradékot is elfogyasztották.” ’’Nálunk a pap úgy akart utolsó-vacsorás hangulatot teremteni, hogy a vadonatúj, szembe-misézésre alkalmas kőoltár előtt két nagy faládára helyezett deszkalapon mutatta be a szentáldozatot.” ’’Nemrég egy érdekes koncelebrált szentmise volt templomunkban. Nőtlen és nős papok álltak az oltár körül, az utóbbiak é- lettársukkal együtt...” ”A mi plébánosunk hétköznapokon saját lakásán celebrál. Miseruha nélkül, kenyérrel és közönséges vörösborral. Csak szombat este és vasárnap délelőtt van mise a templokunkban, mert azt mondja: Azért a néhány hétköznapi misehallgatóért nem érdemes kinyitni a templomot. Hétköznapi miséin hat-hét öregasszony jelenik meg a plébánia ebédlőjében.” ”Egy újfajta, közösséginek nevezett szentmise liturgiájából: az olvasmányok helyében egy hanglemez (nem vallásos jellegű zenemű), egy hindú költeményt olvasnak fel, megint egy hanglemez (műdal, nem vallásos), utána evangélium. Ezután a gyerekek felajánlási körmenettel hozzák a bort egy nagy, hasas üvegben, és egy tucatnyi zsemlét egy szines plasztik tálcán. Erre mindjárt az átváltoztatás következik és a Miatyánk.” ’’Meghívó a templomunk hirdetőtábláján: Ma este kenyértörés a plébánián Jézus Krisztus, a forradalmár emlékére, akit igazán csak a forradalmárok tudnak szeretni.” ’’Ismert nyaralóhelyen, egy szabadtéri misén, ötven év körüli pap az Egyház megértő szeretetéről beszél és a jelenlévőket a Krisztussal való bensőséges kapcsolat ápolására buzdítja. Aztán meghívja őket a szentáldozásra: Jöjjenek a mdsvallásúak és az elváltak is! ” ÜlHi&ís Major István HONVÉDTISZTEK A ZÁRDÁBAN A győri születésű Major István honvédhadnagyként vett részt a 48-as szabadságharcban. Emlékirataiból hozzuk egy, Buda ostromához fűződő, élményét - egy kis márciusi csemegének. |^jj|ikor elindultam, vigyáznom kellett nagyon, hogy a Bécsi-kapunál a várból rám ne lőjenek. Azért óvatosan mentema házak mellett a fedett oldalon, míg végre eljutottam a bomba térre. De a várbeliek csakhamar észrevették és nem engedtek annyi időt sem, hogy az üres bombákat megnézzem, azonnal két ágyú dördült. A golyók mellettem csaptak le, erre én gyorsan a félig rommá lőtt őrházba menekültem. Onnan kijönni nem volt tanácsos, de bennmaradni sem. E szorult helyzetemben kénytelen voltam az apácazárda kertfalán már előbb tört résen át a kertjükbe menekülni. I
