A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-03-01 / 3. szám
136 ’’Püspöki városunkban egy fiatal papot bíztak meg az ökume- nizmus népszerűsítésével. Egy szentbeszédében egyszercsak azt mondja mézédes hangon: Valljuk be őszintén, a mi Mária-tiszteletünk nem volt egészséges. Tulajdonképpen mindig eltúloztuk. ” ’’Űrnapján a fiatal káplán, akinek kultúrtörténeti és antropológiai ismeretei az átlagosnál alaposabbak, ezzel akaija érthetőbbé és tudományosabbá tenni az Ur teste és vére vételének szokását: Mindig volt bennünk hajlandóság az emberevésre: embertestet ettünk, embervért ittunk. ” ”A mai prédikációból megtudhattuk, hogy az áteredő bűnt talán nem is követték el ősszüleink. Már csak azért sem, mert a kezdet kezdetén minden valószínűség szerint nemcsak egyetlen emberpár létezett... Mikor iskolások voltunk nem ezt hirdették a papok.” ”A legutóbbi szentbeszédben a papunk dícsérően nyilatkozott egyik hívéről, aki az őt téritgető Jehova-tanúnak kijelentette, hogy őt nem az a kérdés foglalkoztatja, van-e mennyország, hanem hogy miképp tudna maga körül erre a földre egy csöppnyi boldogsággal mindig többet varázsolni. A nagy dicséret után még ezt hallhattuk: íme, ebben a pár szóban sűrítve ott van a zsinat hamisítatlan szelleme! ” ”A mi káplánunk teli van jóakarattal, de a homíliái csapnivalók. A múltkoriban nagy gesztussal rámutatott templomunk egyik oldalsó üvegablakára, amely Jézus Szent Szívét ábrázolja: Legszívesebben betörném ezt az édeskés stílusú ablakot. Ilyen mézes-mázosnak képzeljük mi el Krisztust, amikor a valóságban forradalmár volt! ” ’’Júliusban hősi halottaink nemzeti temetőjének bazilikájában püspökünk (Msgr. Huyghe, Arras főpásztora) mondott ünnepi beszédet. Sokszor előfordult benne Jézus szent neve - mindig ebben a kitételben: Jézus, a próféta...'” ’’Plébánosunk prédikálta, hogy nem lehet a régi elképzelésben hinni a testnek feltámadásában. Tizenhatéves lányom azt mondja róla: jópofa... Ez a legkevesebb, amit mondhatunk...” ’’Nem akarom leírni, milyen tolvajnyelven szónokol a káplánunk. Az apostolok Jézus komái, a tisztítótűz csak a kölykök ijesztgetésére kitalált mumus — és ehhez hasonlók.” ”Egy zarándoklat alkalmával vettem részt egy a szentmisék olyan szentmisén, amelyet velünk utazó vezető lelkészünk mutatott be. Még az autóbuszban kijelentette, hogy már hét éve miseruhák és misekönyv nélkül celebrál hétköznapokon. A miséjében nem volt egy keresztvetés se, a kánon szövege saját szerzeménye volt, a kehely színültig megtöltve, ostya helyett közönséges kenyeret használt, egy cipót, amelyet áldozás-
