A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1978-03-01 / 3. szám

134

Eucharisztiában elsősorban azért maradt velünk a Mi Urunk, hogy lelkünk eledele legyen.

Az egyházi közösségben mindig megvolt a különbség a hívek és a hivatalviselők között. De az ősegyház nem a különbségre, hanem a közösségre helyezte a hangsúlyt. A keresztség egyazon közösségnek, Isten családjának tagjává tesz mindnyájunkat. Elsősorban hívek, az Egyház és Krisztus tagjai vagyunk. Főleg a liturgiában fejezi ki az Egyház igazi természetét (Sacrosanctum Concilium 2).

Az egy asztal köré gyűlő, ugyanabban a lakomában részesülő közösség világosan — főleg a mai ember számára — rámutat az Egyház és az Eucharisztia lényegére: az előbbi Isten népe, az utóbbi Isten népének erősítője és táplálója addig a napig, míg véglegesen Isten országába érkezünk. A pap, a Krisztust képviselő "házigazda", nyújtja a lelki táplálékot Isten "házanépének". Isten családjának tagjai nyitott, kérést és bizalmat jelentő kézzel közelednek, és így fogadják lelkűk eledelét.

1. Az Egyház az Isten népe, és nem regimentje. Egy nép tagjai között az egység nem jelent szükségképpen egyformaságot. Az Eucharisztia az egység jele és megvalósítója az Egyházban. Ezért ne tekintsük különcnek vagy idegennek azokat, akik a régi szokást követik az áldozásnál.

2. Bármelyik módszert követjük is, igyekezzünk, hogy magatartásunk ne csak üres gesztus, hanem tiszteletünket, bizalmunkat, hálánkat és szeretetünket, egyszóval: hitünket kifejező magatartás legyen.

Feljelentés a püspökök íróasztalán:

Jjjjáromezerötszáz hiteles tanúvallomást gyűjtöttek össze és tártak püspökeik elé egy elég vaskos beadványban a konzervatív francia katolikusok. A zsinattal elégedetlen franciák három nagy csoportban tevékenykednek. Szélsőséges a Msgr. Lefebvre követőiből összeállt táboruk, mérsékeltebb az ismert katolikus iró, Michel de Saint-Pierre, Credo mozgalma és csak időnként hallatják szavukat a Pierre Debray köré csoportosuló ’’hallgatásra kényszerült” keresztények.

A beadványt Michel de Saint-Pierre csoportja állította össze és az az aggodalom húzódik meg mögötte, amely élénken él a konzer-