A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-03-01 / 3. szám
135 vatívabb lelkekben: az újítás vágyától hajtva, nem ment-e túl messzire engedékenységében az Egyház? - A tanúvallomások több csoportba sorolják az általuk kifogásolt jelenségeket, mutatóba hozzuk belőlük a leghajmeresztőbbeket. ”Egy vendégszónok nálunk szentbeszédében azt a homíliák hangoztatta, hogy a keresztény valóság kifejtését nem lehet középkori bölcseleti rendszerekkel magyarázni; ő maga sem érti például a valóságos jelenlét értelmét.” ”A plébános így bíztatta híveit a szent áldozásra: Nem akarok egyedül lakmározni: egyetek velem. Ugyanő egyszer azt mondta egy homüiában a Rózsafűzérről, hogy nem komoly imádság, csak népszokás (folklór), a parancsolatokról pedig úgy nyilatkozott, hogy idejüket múlták és a keresztény magatartásnak nem azok az útjelzői, hanem a nyolc boldogság. A Mennybemenetel napján azt fejtegette, hogy a szentírási szöveget nem kell szóról -szóra venni, és amikor miséje után egyik híve botrán- kozva kifogásolta, így válaszolt neki: Csak nem gondolja, hogy valami liften a levegőbe emelkedett?” ’’Nálunk egy nyári vasárnapon egy nő osztozott a pappal az ige liturgiájában és a pap vele mondatta a homíliát is.” ”A káplánunk nagy kirohanást rendezett a fari- a hatvan éves Michel de Saint-Kewe zeusi lelkűiét ellen és hirtelen kanyart véve azt kezdte fejtegetni, hogy csak akkor menjünk a szentmisére, ha őszinte igényünk van rá.” ”A mi líceumunk hittanára azt magyarázta a tanulóknak, hogy a szentségek felvételét és a vasárnapi szentmisén való részvételt nem lehet kötelezővé tenni. A plébánosunk meg 1975-ben, Mindenszentek ünnepén, amely akkor szombati napra esett, kihirdette, hogy a jelenlévőknek másnap (vasárnap) nem kell szentmisét hallgatniuk.” ”Egy kisegítő szerzetes miséző azon a napon, amikor híre járt, hogy Franco halálra ítélt néhány baszk terroristát, ezzel a maga gyártotta bevezető énekkel kezdte a misét: Uram, állj bosszút értükT
