A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1978-03-01 / 3. szám

119 lyása érvényesül. Ez a magyarázata a diplo­maták elszaporodásának is. Míg a 60-as évek­ben 80 volt a Szentszék külföldi képviselete­inek a száma, ma 116, a diplomatáké pedig 189-ről (144 külföldön, 45 a központban) 214-re emelkedett (180 külföldön, 34 a Va­tikánban). A külföldi képviseletek számának növekedését főként azok az új követségek o- kozzák, amelyek a különféle földrészeken nyíltak, ahol a katolikusok csak csöppjét al­kotják a lakosság tengerének. Afrikában a régi 21 helyet 44, Ázsiában 13 helyett 17, a Csendes-Óceán szigetvilágában 1 helyett 3. Mintha a Szentszék legalább politikai befo­lyását szeretné növelni azokon a területe- ahol térító'munkája nem tud felmutatni nagy eredményeket. □ A kérdés persze az, változott-e az át­szervezéssel a Kúria szelleme? A Szentatya i- gennel válaszol: ”Ha az új Kúriát összeha­sonlítjuk azzal, ami az bizonyos elmúlt ko­rokban volt, mindjárt szembetűnik, hogy az új szelleme teljesen átalakult. Egyedül a val­Szeder Mihály lási szempontok az irányadók ma, nem más, földiesebb természetű érdekek”. A már idé­zett amerikai pap-szociológus, Greeley: ”Az olasz kúriai stílus továbbra is merev, konzer­vatív és cinikus. Az intézmény kebelében el­uralkodó kíméletlen karrierizmus csak el­kedvetleníti a nem-olasz beosztottakat”. A Szentatyának is vannak bíráló meg­jegyzései. A Szentév alkalmával a Laterán- ba hívott kúriaiakat komoly lelküsmeretvizs- gálatra szólította: ”a püspöki karokban és Isten népében nem keltjük-e a fölényes, e- setleg gőgös bürokraták benyomását?” A kúrián-kívüliek, főként a püspökök természetesen még nagyobb struktúrális vál­toztatásokat kívánnának. Nem kerülne sok­ba - mondta a minap egy francia prelátus - és azzal kezdődhetne, hogy a pápa a szubsz- titútus (helyettes államtitkár) helyett a püs­pökök szinodusának titkárát fogadná min­dennap kihallgatáson. Mindenki észrevenné, hogy megváltozott a rendszer: a pápa a püs­pökökkel, nem a diplomatákkal, kormá­nyozza az Egyházat. A lőcsfalvi pap naplójából: D ani János gazduramnak már nem sok a dolga. Tagjukban fia gaz­dálkodik. Feleségét a köszvény a karosszékbe kényszeríté, ahon­nan egész napon folyik a perlekedés a menyével. Most valóban kedvére tehetné, amit egész életében csak úgy becs­vágyból, úgy mellékfoglalkozásként űzött. Mert Dani János gazduram világéletében vérbeli, szorgalmas, dolgos gazdálkodó ember volt. Jó családapa. Azonban rettenetes nagy ambíciók fűtötték és minden készü- ££ OlnÖrC UT lő dolognak az üstjében nagy kava­ró-kanál óhajtott lenni, legyen az politika, szövetkezeti mozgalom, közigazgatás, társadalmi megmozdulás. Addig ügyködött, míg a tete­jébe került a dolgoknak. Ezért a faluban csak elnök úrnak szólítgat- ták, mert hiszen úgy is van, volt ő már elnöke és jelenleg is az, a kis­gazda pártnak, a községi képviselőtestületnek, az egyháztanácsnak, az iskolaszéknek, több ízben is, a szövetkezeti igazgató bizottságnak,

Next

/
Thumbnails
Contents