A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-03-01 / 3. szám
120 nem is számítva legénykori egyleti elnökségeit, mert ilyen korán kezdte. így aztán öreg korára az elnökségi emlékek hordájában halászgat az elmondandó dolgok után s úgy látszik, a hordó feneketlen lehet, mert sohasem fogy ki a mondanivalóból. Ha a lőcsfalvi pap meg akarta tudni, hogy is volt 20-25 évvel annak előtte a községben, az egyháznál, a szövetkezetben, hát csak felkutatta Dani uramnak ’’rejtekhelyét” és már meg is tudott mindent, mint egy ’’élő lexikonból”. e — Hej, Főúr, szép idők vóttak azok! Nem olyan, mint a mostani. — No-no, hiszen a mai generációnak meg a mostani idők tetszenek - kontrázta a pap. — Hát igen, tán éppeg azér nem adnak semmit az öreg, tapasztalt ember tanácsára, azér van annyi baj a faluban. — Csodálom, hogy nem érti meg őket, gazduram, hiszen kend is világéletében reformálni akart mindent itt a faluban. A mai fiatalok is csak ezt teszik. — Hászen van valami igaza a főúrnak is. Úgy látszik, a korral az ember esze kerekének forgása is változik. Mert ezt hallgassa most meg: Mikor olyan fiatal legényke vóttam, oszt beleszóttam az öregek dógába, boldogult apám uram azt mondta: Hallgass Jani! Gyerek vagy te még! Menj ki inkább a labdát rúgni a többivel. Majd ha benőtt a fejed lágya, majd te is benne leszel a köz dógába. No, sipirc! A lőcsfalvi pap elmosolyodott. Úgy látszik, benne is ifjú titá- ni emlékei buggyantak fel. — Hát oszt nagy legény lettem — folytatja Dani gazda. — Meg is választottak elnöknek nem is egyszer az egyletbe. Hát persze, mint elnök, sok mindenben szerettem vón — ahogy a főúrnak is tetszett vótt mondani - az újítást eszközölni. - No János, mondták az öregebbek, ráérünk még avval. Még bele se melegedtél az elnöki székbe, oszt mán is ugrálsz? — Uj seprű jó seper, mondta egyik-másik. — Várjál még egy kicsinyég, mondta még a tisztelendő úr is, aki akkor a legényeket vezetgette, lehet, hogy később te sem úgy akarod majd, mint ahogy most birizgál benned! A lőcsfalvi pap mosolya mind szélesebb lett erre, mert mintha ő is volt plébánosát hallaná ismét, aki fiatal káplán korában ugyanazt kapta, mint a fiatal Dani, egyleti elnök úr. — No, oszt megnősültem. Mert mán, mint a legidősebb fiú, én vettem át apámtul a gazdálkodást, akárcsak az én fiam most én tülem.
