A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-03-01 / 3. szám
108 zás, de nem egészen. Az építkezések korát a gépesítés kora váltotta fel. Lassan már mindenkinek volt autója, motorkerékpárja. Vagy mondjuk inkább így: akinek kerékpárja volt, motort vett helyette. Aki eddig motorkerékpáron járt missziós útjaira, ezután autón kereste fel híveit. Ez jó is volt a távolságok, a szétszórtan élő hívek, no meg a misszionárius egészsége szempontjából is. Rengeteg drága időt megspórolhatott így az ember a missziós munkák számára. Én magam is legalább háromszor annyi helyen tudtam dolgozni, mióta a kerékpár helyett kis Hondát kaptam a háztól. Közben aztán a papi öltözet is kicserélődött: papok, nővérek egymásután öltöztek civilbe s még jó, ha mellükre függesztették az előirt keresztet. Tény azonban, hogy se az autó, se az elegáns (vagy vagány) öltözet nem hozott extra híveket az eklézsiának, a megszokottakon kívül. Én legjobban még a ruhacserének örültem, főleg a nagy nyári kánikulában, meg utazáskor. Egy öreg volt kínai misszionárius viszont szkeptikusan ítélte meg az új i- dőket. Nem sokat tévedett. A gépesítés után a könyvkiadás, a katolikus sajtó korszaka virradt ránk. Szinte gombamódra szaporodtak a teológiai, egzegetikai és egyéb kiadványok a japán misszióban. Legnagyobb részük idegen nyelvekből jól-rosszul lefordított munka. Alig győzzük számontar- tani (elolvasásukról nem is szólva) a rengeteg sajtóterméket könyvekben, cikkekben, folyóiratokban. Mindezek ellenére nem hogy növekedne a megtérések száma, hanem lassan, de szemmel láthatóan megy lefelé. Jelenleg már igen kevés azoknak a misszionáriusoknak a száma, akik nemcsak hogy hisznek még a direkt-misszióban, hanem az első lelkesedéssel próbálják hirdetni az evangéliumot a nem-keresztényeknek. Néhány év óta új fázisba léptünk: a fejtágító, továbbképző kurzusok, teológiai, szentírási nyári egyetemek, esti előadások és egyéb tanfolyamok fázisába. Főleg szerzetesnővérek számára. Ehhez jön még az újabbnál újabb mozgalmak propagálása, megszervezése (pl. Lombardi Better World mozgalma, pünkösdista mozgalom, közösségi élet, emberi kapcsolatok kiépítése, a counseling, stb. stb.), új meg új imamódok, lelkigyakorlatos kísérletezések és a többi De újabban - és ez a legújabb fejlemény - a szigorú lelkigyakorlatok kezdenek divatba jönni, főleg a szentig- náci harminc naposak. Az imakurzusok ma népszerűek Japánban. A papok jó része megint megtalálta az aktivitás új lehetőségét... Sokszor el-eltűnődök az elmúlt 20 -30 év japán missziós tapasztalatain (lehet, hogy más misszióban is így van ez): vajon mikor kezdünk el valóban imádkozni, mi papok is? Mikor kezdünk el valóban a hitből élni és nem aktivitás- meg szervezés-lázból? A papság nagy része fáradt, szkeptikus, imára, lelkigyakorlatra nem igen kapható. Ha valaha, hát most igazán szükség van apostoli lelkületű, mélyen hivő, imádságos papokra! Papokra, akiket nem a lázas aktivitás űz a munkára, hanem a Szentlélek. Akik tudnak várni, bízni, hinni és szeretni és akik nem a- kamak mindenáron elébevágni a kegyelemnek. Akik merik élni és hirdetni a
