A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-03-01 / 3. szám
107 az utat, most a gáz csövei számára. Még jó, ha nem mindjárt utánuk jut eszükbe a város vezetőinek, hogy meg kellene már nézni, rendben vannak-e az út alatti szennycsatornák. Érthető hát, hogy a mi utunk néhány év alatt úgy járt, mintáz emberi test, amelyben tudvalévőén hét évenkint kicserélődnek a sejtek. Míg azonban a testben nem marad semmi látható nyoma ennek a csodálatos megújhodásnak, addig az úttesten nagyon is szembeszökően ott marad a sokféle toldás-foldás nyoma. És csak úgy rázza az autó az embert a már ki tudja hányszor újrabefedett, ezerszer reparált úttesten. Sokak élete egy cseppet sem különbözik a japán utaknál. Csupa folt, csupa toldás; felszínes, egyenetlen, kapkodó újraasz}altozás; rendetlen, összefüggéstelen gödörbefedés. Hiányzik az egységes, összefüggő tervezés, a mindent Isten akaratának, a gondviselésnek, az égi tervrajznak való alárendelés. Nem csoda hát, ha gyakran megbomlik a biztonság, elvész a szépség, elhalványul a célszerűség tudata. Hol a világ követelése előtt hajiunk meg, hol meg a saját hóbortjainknak hódolva áldozzuk fel a szépen megépített részeket. Máskor meg az emberek kedvéért, haszonlesésből, hiúságból, irigységből, divatból, vagy ki tudja milyen oknál fogva újra meg újra felszakítjuk az élet egyenes útját, pompás vonalát, az isteni tervrajz szerint kigondolt, megálmodott és el is kezdett ragyogó országútiét! A végén már magunk is unjuk, szégyenük, sőt utáljuk az ilyen életű ton való járást. Ne legyünk toldozott-foldozott út, hanem egyenes, szilárd, biztos út, amely nemcsak minket bír el könnyedén, hanem magát az Ur Jézust is, ha netalán hozzánk volna útja. Készítsétek az Ur útját, tegyétek egyenessé, járhatóvá az üdvösség ösvényeit... Erre a- zonban csak az képes, aki az Ur útját járja, akinek Jézus Krisztus a vezetője, tanácsadója. Krisztus, aki maga az Ut és Élet... ♦ 41J Mikor húsz évvel ezelőtt Japánba jöttem, nagy volt mindenfelé a lelkesedés a misszionáriusok között. Volt o- lyan is, aki már előre kiszámította, hány év alatt lesz egész Japán katolikussá... Mindenki katekizmust akart adni, mindenki keresztelni akart. Csakhamar belátták azonban (legalábbis a józanabbak), hogy a megtérés és kérész tség nem statisztika kérdése. Hirtelen megállt a nagy lendület. Erre aztán az épületekre terelődött a figyelem. Észrevették, mennyire primitív az istenháza, milyen szegényes, hideg a misszionárius lakása. Megkezdődött mindenfelé az építkezés. Titokban remélték, hogy a szebb, nagyobb, modernebb épületek több kereszt séget eredményeznek majd. Meg kellett amúgyis valami kompenzáció az egyre gyérebben jövő hitjelöltek helyébe. Nem egy pap, sőt egész kongregációk, apácaközösségek is a lázas építkezésbe menekültek a problémák elől Egyszerre kicsinosodtak, megszépültek és újjászülettek a missziós állomások, intézmények, berendezések. Az új hívek száma mégse akart emelkedni Szinte azt a benyomást kapta az ember, mintha a misszionáriusok meg az új é- pületek számával arányban csökkenne a hitjelöltek száma. Ez persze kicsit túl\
