A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-03-01 / 3. szám
106 milyen színű, alakú ruhát, kimonót viselhet. Ezen csak a császár engedélyével lehetett változtatni. A másik fontos szempont az ún. ”iroawasze”, a színek összeegyeztetése, összepárosítása volt. A szigorú szabályok nem voltak elegendők. Érezni kellett, melyik árnyalathoz milyen szín illik. Az egyik ilyen nagy, ceremóniás, kimonós estély után az udvarhölgyek kosztüméinek ceremóniamestemője a- lig tudott lecsillapodni a nagy izgalom miatt. Az egyik szépség ruhájának színösszeállításában ugyanis valami hibát fedezett fel. De már késő volt. Mások talán észre se vették a "hibát”, ő viszont, a szakértő, nagy felelősségtudatában igen csak szivére vette a szerinte megbocsáthatatlan figyelmetlenséget. Muraszaki Sikibu érdemesnek tartotta feljegyezni ezt a számunkra talán jelentéktelen epizódot. A japánok egyszerűen utánozhatatlanok a színkeverésben. Ehhez határozottan van érzékük. Ez adja többek közt a japán kimonó felülmúlhatatlan varázsát. Lám, a világiak milyen zseniálisak, lelkiismeretesek tudnak lenni a színek megválogatásá ban, össze egy ez tetésében! Mi keresztények pedig vajmi keveset törődünk azzal, vajon életünk, cselekedeteink, elveink összhangban vannak-e Isten országának szín-törvényeivel. Szent Pál sensus Christi-ről, Krisztusi érzék-ről beszél (1 Kor 2,26). Ez segít bennünket, hogy mindig eltaláljuk a megfelelő szint a nagy audienciára: az Istennel és a felebaráttal való szüntelen nagy, fontos találkozásra... ♦ 40 ✓ Mikor Hirosimában laktam, nap mint nap volt alkalmam megtapasztalni, hogyan csinálják Japánban az utakat. A várost az atombomba úgy nagyjából eltörölte a föld színéről, legalább is a város közepét. Újra kellett tehát az egészet építeni. Az útépítéssel kezdték. Lassan elkészültek a főutak. Utána kezdték a kisebb utakat, a mellékutcákat is aszfaltozni. Járda persze nem volt. Ez csak most kezd divatba jönni Japánban, a nagy városokban, a rengeteg autó miatt. De akármennyire is keskenyek voltak az utak, mégis vígan száguldoztak a nagy japán autóbuszok a kanyargós országúton. Akkor még ez volt az egyik főút, amely Hirosimát a Japán-tengerrel összekötötte. Igaz, a városon kívül egy kicsit szélesebbre tágult, viszont ott meg még csak egy szakasza volt aszfaltozva. No de nem any- nyira az út maga a fontos, hanem az, a- mi vele történt. Kilenc évig éltem Hirosimában. Ez alatt a kilenc esztendő a- latt annyiszor toldozták, foltozták, javították már az említett országutat, hogy nem hiszem, van benne még valami az eredeti útból. S amellett olyan volt, mint a szegény ember ruhája: folt hátán folt. Japánban ui. mind a mai napig nem egységes terv szerint folyik a város- és útépítés. Az útépítő vállalat csak az úttal törődik. A gázgyár csak a gázvezetékekért vállal felelősséget. A vízvezeték megint más szervezetre tartozik. így aztán könnyen megesik, hogy néhány héttel az új út elkészülte után elkezdik valahol bontani az úttestet, mert elfelejtették betenni a vízvezetéket. S alighogy kész a vízvezeték meg az út megreparálása, jön a gázgyár munkáshada és újra kezdi fölszaggatni
