A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-03-01 / 3. szám
105 Metykó Edit 0 0 0 Első betűje vidám kis hurok — mit fecskeszárny cikkázva rajzolva az égre húzott, - hadd nézzen vígan előre, mint kacagó pajtás a válladra dőlve, ... de aztán ... hiába rázod le, dőre! - Nem. Nem szabadulhatsz meg tőle, ott áll, mint hű vitéz, mint csónak-cövek ott a neved végén ott áll a kereszt. Második betűje mint egy nagy poca — úgy elhízott, mint egy jó öreg koca — néha eldől előre-hátra, — kíváncsi tán, ki jön utána? — (mikor kicsi voltam, bevallom biz én: a dé-t a bé-vel sokszor összekevertem én) hát így lett nevem EBIT, — jó, nevess egy kicsit! és "kebb" és "bőd" és "bodoz" — de kár a szóért! Valami ott motoz, ott hátul áll, hogy el ne feledd! Erősen áll, mint hű barát: nevedben a kereszt. A harmadik betű egy vonás, pont a kalapja, — nem illik rá más, — szegény koldus-betű, sovány kicsi "i", vagy talán éppen ezért oly emberi? összekuporodva csendben térdrehull az utolsó betű előtt, mert nevedben ez a Jel és ez nem hagy el! Te csak szeresd, keresd, vedd fel válladra és áldást oszt neked, Edit, nevedben a kereszt. Béky G eltért ELMÉLKEDÉS 397/1 legnagyobb japán írónő, Muraszaki Sikibu naplójegyzeteiben igen sok szó esik a szép kimonókról. Muraszaki Japán fénykorában élt (11. század) s ráadásul a kjótói udvar előkelöJAPÁN MÓDRA... ségei között forgolódott, ahol az etikett, a ruha, a ceremónia majdnem e- gyenrangú ”vallásnak” számított a buddhizmussal. Kinek-kinek a rangja, társadalmi állása, titulusa szabta meg, I
