A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-03-01 / 3. szám
104 ahol a Mikulás, üzlet, ruha, ház, szórakozás felületei alatt didergő lelkünk fázik, oda, ahol életünk vágya, éhe, szomja lakik - még mélyebbre, oda, ahol a Teremtő Isten fenntart, őriz minket és vár, vár ránk, hogy ott, legmélyebb mélyünkben találkozzunk vele. Ott a Karácsony. Ott nyújtja felénk Örök-Atyánk Megváltó-Fiát. Ott vár ránk tárt karokkal az Isten-Gyermek, ott, örök gyermek-létünk mélyén, mutatja meg magát. (A Mennyek Országa bennetek van!) Segítő isteni-csillag fénye, világíts rá a bennünk didergő, rejtett, elhanyagolt, várakozó Megváltóra! 0, Fény, mennyire hasonlít a magunkéhoz az Isten Fia arca! Mennyire hasonlít minden ember arcához az arca! (Hogyan szeretné Istent, akit nem lát, az, aki nem szereti felebarátját, akit lát) - az Isten egymáshozvaló szolgálatunkban mutatja meg magát! Hát:e szörnyű karácsonyok ellenére is, mikor az üzlet kirakja könnyű kincseit és föléje ülteti Mikulását, - Ó Karácsony Istene, Örök Szeretet, vezessen magunkon keresztül hozzád Megváltó Szereteted! Pillanat Mert Te örök vagy, Te vagy a Pillanat is, beléd vetem bizalmam, lábad előtt az idő folyója, fejed körül az örök ég mosolya derül, múltam a kezedbe teszem, emeld a szívedig, ha ér valamit, - a jövőm is fölajánlom előre neked, a Te gondod úgyis, nem az enyém, mi lesz, csak erőt meg jókedvet adj majd hozzá, - jelenem ez a friss, gyorsütemű patak, ennek Istene Te vagy éppúgy, mint a Múlté meg a Jövőé; ide hívlak, ebbe a pillanat-patakcsobogásos vízfodor közepébe, légy velem itt, súgj nekem itt, áldj itt meg, itt add, hogy ez a Pillanat is csupa élet legyen itt most, - ezen a Pülanaton múlik a vüág sorsa, az enyém és milliók embersorsa! A Pillanat, nézd, itt dübörög, liheg, él, szenved, vérzik, mosolyog Szíved előtt, öleld át aPülanatot! A Múlt már nem a miénk (a tied az) a Jövő még nem a miénk (csak a Tied még) de a Jelent megosztod mivelünk. Míg a tiéd, a miénk is. Mutasd meg az Arcod a Pillanat gyökerén, szintjén, tükrözze szemed fényét! A Múlthoz sóhajtozva közelítget az emlék, a Jövőhöz félénken fordul a remegő lélek, de a Pülanat, az a miénk, az a Tiéd, tedd magadévá, a miénkké, legyen áldott bennünk élő, sietős csobogó Pillanatod! Jézus hívása Halkan lép az idő, nem óraketyegéssel, halk lépéssel, történelmi idő, próféták sírják, kérik, remélik a Megváltót, s velük a minden-ember, az örök-ember együtt érzi hiányát, a Fél-ségét, várja az Egészet, ami hiányzik és lép az idő, múlnak az évek, a századok és amikor az idő teljessége beért, a titok tárul és az örök Isten elküldi közénk a Fiát, - az Időbe belép az Isten nemcsak mint a Teremtő, úgy is mint vezető, testvér, Megváltó, hiányunk egésze, a Többlet - ez az az ünnep, amit sóvárogtak a látók, akik álmokat olvasnak lelkűk mélyén s tudják, hogy ez a szomjúság, ez az éhség, ez a fél-ség az Egész felé emeli karját, kér, könyörög s kész befogadni a jobbik részt, ami a Többlet, az Istent nemcsak a történelem folyamágyába, de az egyéni élet kellős közepébe - Isten, emberi testben! emberalakban! emberi szóval, Jézus néven! - ez az a vágy, rá vártunk, itt van, születik, megszületett kétezer éve, de mi most élünk, most születik minekünk, előttünk, bennünk foganja a Lélek, hogy temploma lennénk, - most épít szentélyt, oltárt benned, bennem, bennünk, ha kitárt élettel könyörögve odahívjuk, ahol a mélység bennünk megvallja hiányát: szüless meg bennünk, minekünk, Többlet, Isten-Fia, fél-ségünk teljes egésze, Jézus, hogy amit remél, hív, kér, könyörög az élet bennünk, azt benned elérjük! új címünk: "A Szív”, P. O. Box 458 Station "A" - Hamilton, Ontario, L8N 3H8 ----------------------------------------------------Canada----------------------------------------
