A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-01-01 / 1. szám
10 zal a rongyos lyukszerü szobával, amit ott az idegenben egy jó szívű valaki bocsátott rendelkezésére. Tipikus japán szoba: földje gyékény, tolás ajtaja van: Az ajtó régi szokás szerint papírral van beborítva, ez helyettesíti az üveget. A tolóajtó papírburkolata szét volt szakadva és csak úgy ömlött be a csípős februári levegő. A hegyekben nyáron is lehűl az éjszaka, hát még tél derekán. A hideg szél nem hagyta a beteget aludni Az ajtót ugyan könnyen meg lehetett volna javítani, Isszának azonban most ehhez se ereje, se eszköze nem volt. A tulajdonost meg nem merte és nem is akarta a lyukas papirosra figyelmeztetni. Ez udvariatlanság lett volna a japán etikett szerint. így hát dideregve, reszketve összehúzta magát ott a gyékényen és átadta magát az elhagya- tottság kínzó érzelmeinek. Hát ahogy ott vergődik, forgolódik az elnyűtt gyékényen a fagyos szobában, mintha valami csillogást látna ott kint az éjszakában. Egy időre még a hidegről is megfeledkezett. Meredt szemmel bámult az ajtón tátongó lyukon át a szikrázva ragyogó, fényes Tej- útra. Mert az látszott be hozzá. Issza úgy megörült a csillagoknak, mint a gyerek az új játéknak. Lám, ki se kell menni, fel se kell az ágyból kelni az embernek, így hemperegve is gyönyörködhet kedvére a csillagos égben! ”Be szép innen betegágyról!... Rongyos-likas ajtórésen Rám ragyog a Hadakútja! ” Sok japán ismeri ezt az azóta híressé vált ”haiku”-t, rövid verset, amit ott betegen, mindenkitől elhagyatva, idegen házban fagyoskodva irta a koldusszegény költő. Ki tudja, tán a mennyország is éppen a szenvedés- és elhagyatottság-ütöt- te réseken át ragyog fel előttünk igazán, eddig nem tapasztalt mértékben? Ha jól megy a dolgunk, talán rá se gondolunk; ha meg mégis, talán csak azért, hogy másokat is meggyőzzünk létéről. Rendes körülmények között az olvasás, elmélkedés, tanulás, a teológia útján keresztül jutunk el a mennyország kapujáig. Ki kell lépnünk megszokott világunkból, időt kell szakítanunk a mennyországgal való foglalkozásra. De ha maga Isten szakítja fel hirtelen testünk-lelkünk vastag burkát egy megpróbáltatás, hirtelen betegség, fájó csalódás vagy valami hirtelen kereszt által, akkor - ha van hitünk és akaratunk látni — egész szépségében felcsillan e- lőttünk az örök élet előizének látomása. S ha költői, művészi hajlammal rendelkezünk, talán még verset is szerkesztünk, talán még dalra is fakad a szánk. Szivünk azofiban feltétlenül felujjong a nem remélt égi ajándék feletti örömében... 35 JNacume Szószeki, a japánok Jókai -ja (csak talán komolyabb, mélyebb a mi Jókainknál) egyik müvének nem ember, hanem egy macska a főszereplője. Afféle szatíra akar ez a könyv lenni az emberi társadalomról. A macska szemével, a macskák álláspontjáról nézi a szerző a világot. így gátlástalanul tudja fölsorakoztatni vádjait a társadalom ellen. Természetesen Isten is szóba kerül a műben. Szószeki elég sokat foglalkozik Istennel (mint azt nem egy neves japán író is szívesen teszi könyveiben). Öt is jellemzi - mint a japán intelligencia nem egy híres képviselőjét - a reve-
