A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-01-01 / 1. szám
9 a Te végtelenül nagy karod kész átölelni az emberiségnek ezt a nagy sokaságát is, melyben mi, öregedő emberek, egyre inkább eltűnő pontok vagyunk. Adj mosolyt ajkunkra, hogy ne sajnálkozzunk magunkon, hanem, mint az érett búzakalász, lehajtott fejjel fogadjuk el korunkat, az idő múlását! Add, hogy míg hívásod erősödő hangját hallgatjuk álmatlan éjszakáink idején, boldog örömmel készüljünk az útra, ahol a kapu nyüik-zárul, elvág földi terheink gondjától és rádnyit, a fényre, az örömre, az időtlenségre, Terád, a mi szent, teremtő és megváltó Istenünkre! Adj békét nekünk, öregedőknek és örömet hozzá a fiatalokért, akik betöltik helyünket, segítsd őket, hogy ők nálunk derekabb élettel nagyobb dicsőségedre legyenek. Nekünk adj békés nyugalmat, csendes elköltözést elfáradt életünkből a Te karodba, hogy ott újjászületve örökké melletted örvendjünk Életednek, tőledfakadó életünknek és teremtésed hatalmas, csodálatos rendjének! Porszem vagyok az Isten tenyerén. Lágy szellőben boldogan hengergetőzöm rajta ide s oda, Ö, az Atya és én egyek vagyunk. De vihar jön. Villám hasít dörög az ég! Félek! — s én ostoba! — sikoltva, remegve, a száguldó széllel versenyt rohanva, vakon ugróm az űrbe. Csak egy porszem Ájultan hever a sárban, gyilkos pocsolyában a semmi-porszem. Jaj! Mi lesz? Az Ur lehajol értem — a sárba, — letöröl s egyszerre a semmi-porszem ragyogni kezd. 71. január 25. Béky Gellért ELMÉLKEDÉS JAPÁN MÓDRA... 34•/Issza, a költő, megbetegedett. Ezt még csak elviselte volna valahogy, ha legalább otthon, a saját házában lehetett volna. Isszának azonban igazában nem volt otthona. Vándormadár természete, no meg a házimunkákban való járatlansága — és tegyük hozzá nyugodtan: közömbössége - okozták, hogy övéi szép szerével túladtak rajta, így hát meg kellett most elégednie az
