A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-02-01 / 2. szám
-90— Miért jó az neked, hogy ezt a palit így megdolgoztatod? — Hadd tudja meg, amit Petőfi mondott: "Habár felül a gálya, s alul a víznek árja, azért a víz az úr!" Ilonka elgondolkodott. Sokáig hallgatott, utána komolyan mondta: — Tudod, Jancsi, nagyon, de nagyon megváltoztál. Nem tudom, miért jó neked ez az egész... — Micsoda? — Hát, hogy balhézol a hekusokkal, hogy szembeszállsz a széllel, az á- ramlatokkal, hogy nem nősülsz, meg ezek... Lehet, hogy majd kiöregszel belőle? — Nem szeretnék. — Mitől vagy ilyen? Olyan, hogy az ember először arra gondol, hogy i- lyen férjet szeretnék magamnak, utána meg arra, hogy nem tudnék hozzád férj- hezmenni. — Egyéni stílusban csábítasz, nem mondom! Miért nem tudná! hozzám feleségül jönni? Olyan utálatos vagyok? — Úgy érzem, hogy elrontanék valamit... ami szép és jó... és, hogy akkor már te sem lennél valahogy ugyanaz, mint így... — Azt hiszem, ha megnősülnék, ez olyan lenne, mintha a kapufélfa bejönne az udvarba, vagy kimenne az utcára. Nem arravaló... — Jó lesz neked? Mindig kintrekedni? — Jó dolog bejutni a házba, és onnét nem szabadulni? — Nem tudom. — Én se. — Akkor miért csinálod? — Egyszerűen az Ő kedvéért... Tőlem ezt kívánja. Tőled meg azt, hogy férjhezmenj... Csak akkor vagyunk igaziak, ha ráhibázunk az Ő elgondolására. # Ú tközben hazafelé, Barta elvtárs megkérdezte Ilonkát: — Na, kislány, érdemes volt eljönni?- Nagyon!- Nofene! Olyan jól sikerült a randi? Mi tetszett annyira?- Végre megtudtam, kiért érdemes élni. A rendőr megnyugodott: — Na, akkor eljövünk máskor is! És gondolatban már be is osztotta a kiküldetési pénzt. Megelégedetten dőlt hátra, hogy bóbiskoljon egyet a jólvégzett munka után. Ilonka nem aludt. A kívül száguldó sötétségbe bámult, néha elmosolyodott. Talán épp a belső várkastélyt rendezte át és helyet csinált Valakinek? Csak a sofőr nem volt megelégedve a mai kirándulással. Nemcsak a ruhájába ragadt tüskék izgatták, hanem a méreg is ette, mert Jancsi vele fizettette ki a sört és a süteményt. Elmenőben ugyanis azt súgta oda a kocsmárosnak:- A biztosúr majd fizet mindenért...
