A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-02-01 / 2. szám

-91 y~^etven éve volt nemrég, hogy a buda- OOOOOOOOOOOOO pesti Pázmány egyetemen a doktorráavatáshoz a zöld posztóval fedett tanári apróságok

asztalra újból feltették a feszületet. A

főváros és az ország ébredező katolikus OOOOOOOOOOOOO öntudatának egyik jele volt az egyetemi fiatalság körében szervezett ”keresztmozgalom”. Megszervezésének egyik oka az egyetemen a századvég utolsó évtizedeiben elhatalmasodó liberális légkör, amely szerette volna az ősi intézmény keresztény jellegét eltüntetni. Amikor hazai 1900 tavaszán ismeretlen tettesek az egyetem lépcsőházát régiségek díszítő Szent Korona-másolatról letörték a keresztet, keresztény ifjúsági nagygyűlést hívtak egybe, amelyen az akkor joghallgató Berno- lák Nándor javaslatára elhatározták, hogy az egyetemi vezetőségtől a hivatalokban a feszület, a tantermekben pedig a kereszt kifüggesztését kérik, ezenkívül az egyetemi hitszónoki állás és egy keresztény bölcseleti tanszék megszervezését. Eltelt egy év, amíg erre a javaslatra megérkezett a kultuszminiszter elutasító leirata. Erre az akkor egyetemista Zsembery István 104 egyetemi hallgatóból álló csoportot szervezett, akik vállalkoztak arra, hogy a tantermekben kitűzik a keresztet. Ezt viharos jelenetek kíséretében meg is tették, az egyetem azonban fegyelmi eljárást indított ellenük. Legkíméletlenebbül Bókay Árpád professzor, később szabadkőműves nagymester, akkor orvostudományi dékán, akart elbánni a rendzavarokkal s egy orvostanhallgatónak, Benárd Ágostnak az egyetemről való kizárását követelte. Az eljárás a tettesek egyszerű megdorgálásával végződött, de az e- set hullámai továbbra sem csitultak el, a keresztkitűzés kérdése továbbra is foglalkoztatta az ifjúságot. A küzdelmet 1906-ban Németh Sándor, az egyetemi ifjúság Szent Imre Körének akkori elnöke vitte részleges győzelemre. Az őszi dok- torráavatáson már a kereszt előtt tettek esküt a jelöltek s a feszület azóta is ott volt (a második világháború végéig) minden egyetemi ünnepségen. □

Ha már az évfordulóknál tartunk, kétszáz esztendeje van 1977-ben annak, hogy az Angolkisasszonyok váci zárdájukban megtelepedtek. Az Európa- szerte nagy tekintélynek örvendő leánynevelőket még Pázmány Péter hozta be az országba, de rendszeres működésük nálunk csak Mária Terézia idejében kezdődött. 1770-ben találtak otthonra ideiglenesen a királyi várban s onnét költözte- ték hét év múlva intézetüket Vácra. Újabb tíz év elteltével, 1787-ben nyílik meg pesti intézetük a Váci utcában, ahol az egykori Domonkos-zárda épületében rendezkedtek be. Több mint félévszázad telik el, míg újabb intézetet nyitnak Egerben, amelynek alapítója az érsek, Bartakovics Béla volt 1852-ben. A leánynevelés gondját más magyar főpapok is rájuk bízzák. 1860-ban Ranolder János püspök Veszprémben telepíti meg őket, Schuster Konstantin, kassai püspök pedig Eperjesen alapit intézetet számukra 1882-ben. Két újabb iskolájuk és bennlakó intézetük megnyitása már a huszadik századba esik: Kecskeméten az egyházközség lesz letelepedésük alapítója 1917-ben, Nyíregyházán pedig 1929-ben nyűik