A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-02-01 / 2. szám
-89— Hát még nekünk milyen rossz, amikor az "emberségesebb" megoldást választja, és bedől állami követeléseknek, csakhogy nekünk ne legyen bajunk! Hogy higyje ilyenkor az ember, hogy a püspök az Isten akaratát képviseli?... Ne ijedj meg, most megfogom a kezed, mert az ürge nagyon néz. Lágyulj el egy kicsit, légy szíves! — Legszívesebben a fejéhez vágnám ennek a palinak ezt a kőkemény mi- nyont! Ha arra gondolok, hogy hazáig még ki kell bírnom ezeket... — Jó neked! Van alkalmad pontosan megfigyelni, hogy milyen ne légy. Látod, ezeknek a pasasoknak soha eszükbe se jut, hogy megnyerjék maguknak az embereket. Csak zsarolni, megfélelmlíteni... és mindezt egy összetákolt egyházi díszlet mögött, amivel csak nyugati turistát lehet átejteni... Gyere, elvisszük sétálni az ürgét. Kottapapírt csinálunk a pasi ábrázatából. Tudok egy sűrűséget, a- hol annyi a szederinda meg galagonyabokor, hogy a pasasról cafatokban fog lógni a rongy. Gyere! Azt hiszem, most kézenfogva kell mennünk. J ancsi odaszólt valamit a kocsmárosnak, aztán kézenfogta Ilonkát.Futottak e- gyet, hadd loholjon a pasasuk is. Abból, hogy utánuk megy-e vagy sem, kitűnik, mennyire fontos neki ez a komédia. A sűrűben bokrok közt bújtak át. Kis kitaposott tisztáshoz értek. Jancsi olyan mozdulatot tett, mint amikor valaki az otthonát mutatja meg:- Itt szoktunk összejönni a tizennégyekkel. — Azok meg kik? — Összesen tizennégyen vagyunk itt a laktanyában kispapok. Nemrégiben jött rá a néphadsereg, hogy nekik is könnyebb, ha nem országszerte rongáljuk a katonai fegyelmet, hanem egyrakáson. Tudod, én itt jöttem rá ezen a tisztáson, hogy milyen fontosak azok a dolgok, amiket a lelkivezetőnk a szemináriumban a lelkünkre kötött: hogy tartsunk össze, hogy figyelmeztessük egymást, hogy imádkozzunk együtt... — Még nem is voltál a szemináriumban. Csak akartál épp menni... — Dehogynem! Amikor megkaptuk jóelőre a katonai behívót, a spiri atya meg behívott minket hat hétre egy kis lelki megtalpalásra, hogy kihúzzuk valahogy ezt a kétéves szellemi diétát. Szegény, meg is kapta érte a magáét... — Mi baja lehet? — Püspök lesz, ahogy hallom. Felfelé buktatják. Ha jégszekrényben tárolnák, csonttá fagyasztva, se lenne úgy elzárva az emberek és a papok világától, mint így! A lelki gettó mindig erősebb, mint a fizikai.- Hallgass csak!... Azt hiszem, jön az "őrangyalunk". Csörtetés közeledett, ami óvatos motoszkálássá, majd visszafojtott szit- kozódássá alakult. Jancsinak majdnem a zsebkendőt kellett a szájába tömni, hogy ne hangosan élvezze a helyzetet. Aztán odasúgta Ilonkának: — Rajta! Mondjál valami szépet. Jó hangosan, hogy megvígasztalódjon szegény!
