A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-02-01 / 2. szám

-88— Fizetni?! Örülök, ha békén hagynak.

— Na látod! Ez a legolcsóbb munkaerő. Ők meg felveszik a kiküldetési díjat. Mit gondolsz, apostoli buzgóságból járnak ezek ide?

— Hát voltak már nálad?

— Minden hónapban eljön az a kövérebbik. Amelyiknek a bal hüvelykujja hiányzik. Mindig Barta István őrnagynak mondja magát, de hát ezeknek több nevük és személyi igazolványuk is van. Erről azt is tudom, hogy alezredes szeretne lenni. így akar imponálni a nőknek.

— Ez a vén pali? Lehet vagy negyven éves!

— Tavaly vált el a feleségétől. Nagyon megviselte szegénykémet az eset. Egész évben nem is kapott egy pap se Nyugatra útlevelet a megyében.

— Azt is ő intézi?

— Csak a papokét. Mindegyik Politikai Vizsgálati Osztálynak van egy "lelkipásztora", akinek az a dolga, hogy a papok után szimatoljon. Barta elvtárs azért vállalta ezt a szerepet, mert így a legkönnyebb sikereket felmutatni. A papok jámbor fajták, mindig be lehet őket valamibe húzni. Más osztályon nehezebb az előléptetés... Kérsz egy süteményt?

— Minek kőtenél rám annyit?

— Azzal te ne törődj! Várj, hozok valamit.

A pincéri intézmény teljesen felesleges lett volna a Kispipában. A csapost is a kertből kellett előhúzni, mert nem akarta a napot lopni a söntésben.

— Jöjjön, főnökúr, vendégei lesznek! Két nyomozó.

— Mit akarnak? Nem történik itt semmi.

— Majd engem nézegetnek. Hát csak nézegessenek. Krémes van-e?

— Mink csak minyomot tartunk. Az nem szárad ki ujjan hamar.

J

ancsinak igaza lett. Alig nyelték le az első falatot, csak úgy "véletlenül" betévedt a szürke autó sofőrje. Leült egy asztalhoz, nagy adag málnaszörpöt rendelt és újságjába mélyedt, ahogy illik. Éppen csak két lukat nem vágott szem-magasságban az újságba, hogy feltűnés nélkül tarthassa szemmel őket.

Jancsi meg Ilonkát bíztatta:

— Nem akarod a fejedet véletlenül a vállamra hajtani?

— Te mindig bolondozol... Ezek tényleg voltak már nálad?- Minden hónapban eljön Barta elvtárs, és egésznap nyaggat. Vagy fenyeget, vagy azt ígérgeti, elintézi, hogy azonnal felvegyenek akármelyik egyetemre. Csak ne menjek vissza a szemináriumba.

— Tényleg: titeket, kispapokat miért hívnak be katonának? Tudtommal főiskolásokat nem szabad...- Biztos a "püspökbácsi" rendetlenkedett már megint. Ez is egy formája a vele való kitolásnak. Mert ugye a püspököt személy szerint nem szabad bántani. Nemzetközileg törzskönyvezve van...

— Szegény püspök! Milyen rossz lehet neki két malomkő közt őrlődni.