A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-02-01 / 2. szám
-87tőség a "Kispipa" nevezetű, vendéglátóipari egység volt, amelyben néhány idült törzsvendégen és félmillió légyen kívül csak olyan sűrű füst tartózkodott, hogy harapni lehetett. így az eltávozási idő általában egy kis erdei bolyongást jelentett. Egyedül vagy a többiekkel, a "tizennégyekkel", ahogyan magukat nevezték. A kapun kilépve megállt egy pillanatra, hogy jobbra induljon-e vagy balra, amikor szinte gyökeret vert a lába a meglepetéstől: — Te vagy az, Ilonka?! — Gyere, menjünk innét! Látod azt a szürke autót? Azok hoztak ide. Menjünk innen valahova, nem bírom, ha figyelnek! — Kik azok? Hekusok? — Azok hát! — Akkor mégcsak azt sem mondhatom, hogy Isten hozott? Várj csak! Fordulj egy kicsit oldalt! Úgy. Most fogjunk kezet. Hosszan, melegen, elvtársnő! Hadd készüljön el a fénykép... — Miféle fénykép? — Amit majd a KISz-gyűlésen mutogatnak, amikor már pap leszek: "Hogy bezzeg a káplánotok, amikor katona volt..." kezdettel. Hadd legyen meg ez a kis örömük. Úgyis ezért hoztak, meg hogy csábíts el egy kicsit. Mi? — Honnan tudod? — Azt hiszed, olyan nagy választék van a módszereikben? Valamelyik agytrösztjük kitalál valamit, aztán az a műsor évekig. Tudod mit? Elmegyünk a Kispipába, megiszunk valamit. A mikor leültek a kis- és nagypohár sör mellé, Jancsi igyekezett olyan ártatlan {képet vágni, mint egy többszörös apagyilkos: — Egy vallomással tartozom neked, Ilonka... - és sóhajtott egyet. — Nem tudom, miért nem színésznek mentél el inkább? — Mert a hívek is sokszor úgy vannak a templomban, mint a színházban. Neked például több közöd van azokhoz, akikkel vasárnaponként együtt vagy a templomban, mint azokhoz, akikkel egy moziban ülsz? Ilonka nem egészen értette ezt a magasröptű eszmefuttatást, ezért inkább a tárgyra tért: — Halljuk a vallomást. De ha ósdi lesz, kikosarazlak, előre megmondom. — A vallomás nagyon kiábrándító: tévedés áldozata vagy.- Hogyhogy?- Ezek a pasasok tévedésből hoztak ide téged.- Nem értelek. — Emlékszel? A suliban mindig sülve-főve együtt voltunk. Mindenki, azaz az egész osztály elkönyvelt minket, hogy egymásba habarodtunk. Főként miután a Szántó Dódi fejét is bevertem egyszer, mert valamit mondott rád. Ne érts félre, de nem beléd voltam szerelmes. Csak ezek hiszik azt... Egyébként fogadjunk, hogy semmit se fizetnek a mai kiszállásodért.
