A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-01-01 / 1. szám
-8zajban és zsúfoltságban remikor magam vagyok, könnyen rádtalálok, magányom megtalál, vagy Te találsz könnyebben hozzám, mert fölfigyelek oly szükséges jelenlétedre, — de odakint a zajos futkosásban, hol tárgyak és felületes emberi érintkezések tömkelegébe ütközöm, — ott már nem oly világos jelenléted tudata. El is tűnsz, szinte elvesztél a tömegben és a zajban. Tudom, hogy ott kell lenned, hiszen mindenütt ott vagy, de én, idegzetem zsúfolt telítettségében mintegy szemhályogon át nézek feléd és már nem fényt, csak szürke derengést sejtek, vagy azt sem. S Te ott vagy! Jobban kellene keresnem részvéttel ránknéző arcod a sok szürke, fáradt, siető emberarc között, jobban kellene kihallgatni szerető szívdobogásodat az ijedt emberi szívdobogásokból, mosolyodra rá kellene ismernem, ha látom, hogy valaki megköszön valamit, vagy valaki jót tesz. A jóság minden cselekedete a Te mosolyod a földön, ahogy minden könnycsepp és fájdalom a Te agóniád a kereszten. Tudom, hogy minden a Te jelenlétedben történik, veled és rajtad keresztül megy végbe, Te nemcsak mindent látsz, de életed tartója, látómezője, színpada mindennek, ami történik. Igen, ott vagy a csendben és magányban, ott a zajban és zsúfoltságban. B é ky G eltért $ $ UMUKíDeS JAPÁN MÁMA 9J " Várva várni, sajnálva sajnálni...” - A cseresznyevirágról kell ezt érteni. A japán ’’Harm o macu, hana o osimu" szószerint ez lenne: várni a virágot,
