A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-02-01 / 2. szám

-82letnek. Isten azonban még nagyobb próbának veti alá a világot. Amikor már úgy látszott, hogy a jó diadalmaskodik, ismét a rossz, a gonoszság lesz úrrá. Ez a hitnek a legkeményebb próbája. Ebben a nehéz órában a hívő egyetlen reménysége a kereszt. Nem veszíti el bizalmát, mert tudja, hogy az Isten nem hagyta el, hanem csak meglátogatta és azt akaija, hogy Krisztus keresztjéhez csatlakozzék. A kereszt és a halál által az élet gazdagsága tárul fel előtte és a látszólagos sikertelenség a termékenység forrása lesz. A szenvedés titkában érti meg a hívő, hogy az igazi keresztény cselekvés legsajátosabb tulajdonsága a teljes alkalmazkodás az isteni hatalomhoz az áldozat szellemében. A kereszt arra kötelez bennünket, hogy egyéni küzdelmünket kizárólag az Istenre alapozzuk.

A hitetlen és a keresztény irodalom tanúságtétele után néhány következtetést kell még levonnunk. Az istentelen irodalom kétségtelen, hogy mélyreható befolyást gyakorolt keresztény íróinkra. Az Isten ellen emelt éles vádbeszéde keresztény íróinkat arra kényszerítette, hogy alaposan mérlegeljék mindazt a követelményt, melyre a krisztusi igazság kötelezi a hívőt. A hitetlen irányzat jórészt az el- satnyult, erőtlenné vált kereszténység miatt szállt szembe az Istennel. A keresztény írók is felemelik szavukat és erőteljesen tiltakoznak az elszíntelenedett, meghamisított kereszténység ellen. Gyakran azt tapasztalhattuk, hogy a hívő keresztények a gyakorlati életben, éppen úgy, mint az istentelenek — de kevesebb őszinteséggel — szembehelyezkedtek az Istennel. A keresztény hivatása az lett volna, hogy megismertesse embertársaival az igaz Istent. Ehelyett azonban, főként botrányos életük miatt, sokszor hamis Istenképet adtak az embereknek. Ezen a módon még az istentelenek is segítik a hívőket és az Isten ügyét viszik előre. A hitetlenek éleslátása és kérlelhetetlen logikája ugyanis rávilágított a felszínes kereszténység gyengeségére. Következésképpen a hívőt őszinte lelkiismeretvizsgálatra kényszerítették és arra, hogy törekedjék felemelkedni a keresztény életszentség nívójára. Az istentelenség kegyetlen logikáját csak a keresztény életszentség logikája győzheti le.

Az istentelen irányzat bátran és őszintén szembenézett az emberi nyomorúsággal. Ez a tény a keresztény írókat arra ösztönözte, hogy ők is hasonló őszinteséggel és bátorsággal rajzolják meg a helyzetképet, és főként arra, hogy feltárják a keresztény reménység igazi alapjait. Ezek szerint az istentelen irodalom jótékony hatást gyakorolt a keresztény irodalomra, mert elvezette a kereszténység mélyebb megértéséhez.

De ugyanakkor bizonyos veszélyt is jelentett keresztény író