A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-02-01 / 2. szám

-81ni maga előtt. Csak a szabad akaratból és derűs lélekből fakadó szolgálatban telik kedve.

K

eresztény íróink feltárják az emberi szabadság igazi értelmét. A hitetlen írók gúnyosan megjegyezték, hogy az Isten egy meggondolatlan pillanatban adott az embernek szabadságot, vagyis olyan lehetőséget, mellyel az ember az Isten hatalmát korlátozhatja. A hívők számára azonban a szabadság az Isten egyik legnemesebb ajándéka. Használata természeténél fogva kockázattal jár. Maga az Isten is jól látta, hogy művének beteljesedése, a megváltás, csak lassan, sok nehézség és ellentmondás között fog majd megvalósulni, ha azt a szabad emberi közreműködéstől teszi függővé. Még a legjobbakban is menynyi a tökéletlenség és az akadály az isteni terv kibontakozása ellen. A bűn hatalma hozzáfér a hívők leikéhez, még a papokéhoz is. Mindamellett nincsen legyőzhetetlen akadály annak számára, aki hisz az Isten hatalmában.

Bukott világrendben élünk, olyan világban, amely elvesztette eredeti szépségét — olvassuk Antoine Giacometti-nél. — De Isten törődik velünk. Nem hagyott el bennünket, együtt vagyunk vele még emberi természetünk nyomorúságában is. Isten legkisebb tökéletlenségünkbe is beleszól, éspedig olyan mértékben, hogy semmit sem tehetünk nélküle, de Ő sem csinál semmit nélkülünk. Amiga világmindenségnek vissza nem adtuk eredeti szépségét, addig egyetlen lehetőség számunkra, hogy tőlünk telhetőén egyesítsük erőinket Annak hatalmas erejével, Aki soha meg nem szűnik üdvösségünkért dolgozni. — Ez a nagy hivatástudat, az Isten közelségének és a tőle való függésnek a tudata, tölti be keresztény íróinkat.

Isten hallgatásba vonul vissza, de mégis közel van a hívőhöz. A tanulékony lélek csendjében az Isten a szeretet hangján nyilvánítja ki közelségét és jelenlétét. Ugyanez az isteni jelenlét lesz érezhetővé kimondhatatlan erővel az Egyházban. Az Egyház az emberi gyengeségek, hibák ellenére, magán hordja az isteni eredet pecsétjét s megőrzi egészen a világ végéig feladatát, hogy a sötét éjszakában Krisztus világosságát ébren tartsa. Ö a hívők édesanyja és lelkűkben nem hagyja kialudni a megtestesült Istenbe vetett hitet. Végül az Istenről beszél a hívőnek az egész világmindenség. — Köszöntelek, ó gazdagsággal megáldott mindenségi — olvassuk Claudel-nél. — Értem már azt is, honnan vagy, és ahol a teremtmény létezik, ott a Teremtő jelen van. — Bernanos-nál viszont azt olvassuk, hogy az érzékelhető világmindenségben minden csak jel és szimbólum éppen úgy, mint ahogyan az emberi lélek világában minden csak kegyelem.

Az isteni jelenlét tehát világosságot, értelmet ad az emberi é