A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-02-01 / 2. szám

-73ember egyetemet kezdett, de nyelvi nehézségek miatt hamarosan föladta a harcot és ugyancsak visszatért hazájába.

Páter Kabos egy ideig még készült a kínai missziókra, de mikor megtudta, hogy negyven éven túl milyen nehézségekbe ütközik a kínai nyelv megtanulása s így ő ott inkább orvos lehet, nem pedig hit- hirdető, belenyugodott abba, hogy hazájában dolgozik a lelkekért. — Nem szerette az üres és nagyhangú beszédet. Gyilkosán őszinte modora, lelki mélysége és a lelkiélet minden fázisának gyakorlati ismerete a lelkigyakorlatok és az egyéni lelkivezetés mesterévé tették. Míg filozófusainak szüntelen példát adott szavakban és cselekedetekben az igaz lelkiségre, közben az országot járta, lelkigyakorlatokat adott és előadásokat tartott, magánbeszélgetéseket folytatott. Egy szent többet ér, — szokta volt mondani - mint egy ezred lanyha, névleges keresztény.

Ez a komoly, szigorú és következetes ember, aki érzékeny és megértő szívű volt, Rezső megmentője lett abban a krízisben, amelyen át kellett vergődnie. Egyre súlyosabban kísértette elégtelenségének tudata. Nem a hivatás kérdéséről volt itt szó, hanem arról, hogy úgy érezte, soha nem lesz teljes értékű jezsuita.

Vezetője a lelkiéletre mutatott és figyelmeztette, hogy az fontosabb mindennél és nem szabad azt hinnie, hogyha a filozófia nem elégíti ki, azért hatástalan is maradna reá. Viselje el alázatosan, hogy a legutolsók között áll, bízza magát Istenre és Tőle ne távolodjon, Hozzá közeledjen mindegyre tökéletesebben, mélyebben, fenntartás nélkül és akkor nem kell nyugtalankodnia. — Ezek a hosszú, egyórás beszélgetések jelentették azt az oázist, ahol a fiatal, száradt- lelkű filozófus megpihent, felfrissült és új erőre kapott. Amellett egy újabb hivatás a hivatásban kezdett kialakulni benne. (folytatjuk)

Szeder Mihály

A lőcsfalvi pap naplójából:

P

ék bíró öregapja, ahogy arrafelé a nagyapát hívták, igen érdekes egyéniség volt. Közel volt a nyolcvanadik évéhez, de még aránylag igen jól bírta magát. Magas, szi- _ ,, /

kár ember volt. Unokáját, a bírót, rek nagyapó

egy nap azzal lepte meg, hogy csupasz, borotvált képpel állított be hozzájuk. Azok bizony csak nézték, vi lehet ez az atyafi és mi járatban van erefelé. Mert úgy nézett ki,