A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-02-01 / 2. szám
-71sokat bíztatta zárkózott és hűvös társát, hogyne hagyja el azt az utat, amelyen Isten dicsőségére sokat tehet. Ha kitartana és fejlesztené művészi képességeit, ha odaadással foglalkozna vele és néhány kiváló alkotással magára vonná a figyelmet, művészkörökben később mint eszmeadónak, irányítónak, kritikusnak, művésznek és esztétának nagy szerep jutna. Árkády csak legyintett. Nem azt az időt élték, melyben a régi Társaság festői éltek. Nem látszott kivihetőnek a terv. És különben is, most filozófiával kellett foglalkozniuk. arma testvér már a temetőben pihent. — Iszonyú szenvedései között mosolyogva és lángolva tűrte el és köszönte meg Istennek szenvedéseit. Míg csak járni tudott, a betegek között forgolódott. Több mint száz lelket segített át a halál kapuján. Mindenki szerette és főorvosa aggódva, soron kívül kezelte. Mikor már elroncsolt tüdejének nem volt elegendő levegője, oxigénpalackokkal segítették lélegzését. Az oxigén szívócsöve egyszer kicsúszott szájából és fuldokolva találtak rá az ápolók. Az orvos szerint már régen meg kellett volna halnia. Háromszor vitték át a haldoklók elkülönítőjébe a szobatársak elől, hogy ne lássák a haláltusát. Mind a háromszor jobban lett. Végülis vissza kellett vinni: hiába volt minden. Mikor meghalt, senki sem volt mellette. Az Erzsébet-szanatórium egy lépcsőzete alatt, a szűk kis szobában e- gyedül beszélgetett Istennel és egyedül húnyta le szemét az, aki betegtársait soha nem hagyta magukra a nehéz percben. 1 /ónapok kergették egymást. Már az év vége felé közeledtek. A fi- / I lozófusok könyveik és jegyzeteik közé temetkeztek. Rezső lemaradt társaitól. Nem mintha nem szerette volna a filozófiát. De csak az érdekes és önmagával kapcsolatos problémák érdekelték. Valahogyan hiányzott az a szellemi anyag, az a föltétel és megelőző valami, amin filozofálnia lehetett volna. Mikor az órákon kimért, pontos meghatározások alakjában, tömören és latinul elhangzottak a problémák, távoli volt neki ez a hang. Elnézte társait. Erkei, az ügyes sportember, mintha valami futballpályán érezte volna magát. Viták alkalmával, ha tételét expli- kálta, akárcsak centere lett volna egy csapatnak, kifejtette a helyzetet és diadalmasan várta a támadásokat. — Sütő Géza praktikus ember volt, nem mélyült ugyan bele túlságosan ezekbe a tanulmányokba, 4. 5.
