A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-02-01 / 2. szám

-70A házikápolnában ott volt a Társaság hivatalos megbízottja, a- ki hallgatta esküjüket, ők maguk, akik esküdtek és Krisztus, a meny- nyei udvar jelenlétében, hogy átvegye, elfogadja ezt az égő áldozatot.

2.

Z^mmár harmadik éve élte szerzetesi életét ez a kis közösség. Először Budán, aztán Pesten. Életüket benyelte a pesti házak kőrengetege és a Mária-utca huszonöt alatt a csendes, komoly tanulmányok. Rezső sokat olvasott. Különösen irodalmat: regényt, költészetet. A filozófia száraz és pontos nyelve, nehéz terminológiája és a skolasztika megkötöttsége fárasztotta.

Különben is: Pesten voltak. A főváros forró szele megcsapta Rezső arcát. Szerette a zajt és kavargó forgalmat, az embereket nézni, amint elmosódva a tömegben dolguk és szórakozásaik után szaladtak. Minden arc élményt jelentett neki: mintha még nem látott volna embert, kíváncsian fürkészte életük titkát.

A könyvtárak folyóirat- és könyvhegyei körülzárták és lihegve vette észre, hogy elmaradt, helyesebben meg sem ismert egy olyan világot, melyhez pedig köze van, belső szükségletből és hivatásból. Hiszen majd olyanná kell lennie, mint a noviciátus folyosójának képein azok a komoly, örökkévalóságba tekintő arcok. Mindig ugyanazok és mindig korszerűek, mindig Istenben és mindig a cselekvés síkján, embertársaik között — ez a jezsuiták útja.

Falta a könyveket. Járta a múzeumokat, tárlatokat, előadásokat. Filozófiai, tudományos és művészeti értekezéseket hallgatott és Árkády Tiborral gyakran fölkereste a Szépművészeti Múzeumot.

> 3.

Ö

rkádyra csak most figyelt fel. Ez a finom, zárkózott úrigyerek a főváros szülöttje volt: egy gazdag apa egyetlen gyermeke. Anyját korán elvesztette és neveltetéséről apja gondoskodott. Az ország legjobb vívómestereitől tanult vívni. Mikor Rezső ezt meghallotta, egyszerre megértette, mi az a különös pontosság és biztonság minden mozdulatában. Szobrászatot is tanult és minden adottsága megvolt ahhoz, hogy művész legyen. Talán csak hideg nyugalma, intellektuális beállítottsága és túlságosan megfontolt, már a lassúsággal azonos alap- természete volt idegen Rezsőnek.

Sokat beszéltek a képzőművészetről. Árkády elméleti tudása nagyobb volt, mint a gyakorlati, Irányokat és mestereket ismert, tudta a technikai kivitel titkait, ismerte az anatómiát, az anyag nehézségének törvényeit, a beállítás, meglátás és kivitel mesterfogásait. Rezső