A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-02-01 / 2. szám

-66gon hozzáfűzte :Az Isten áldja meg!

A megbízott azt mondta Martosnak, hogy másnap délelőtt okvetlen jöjjön be a lakáshivatalba, hogy aláírja a szerződést. Addig is ő lefoglalja Martosék részére a lakást, nehogy más vigye el.

Miután az illető elment, Martosné megjegyezte:

— Annak a lakásnak biztosan van valami nagy hibája, különben nem adta volna vissza az, aki kapta. De mi már elegen mentünk keresztül. Ha esetleg nedvesek a szobák, ha udvari szobák, ha nincs fűtés, ha egerek szaladgálnak - mindegy. Csak fogadjuk el a lakást. Minden jobb, mint a síneken élni.

M

ásnap Martosné és a lányok izgatottan várták az állomáson a családfő visz- szaérkezését Pestről. — Befutott a vonat. Martos Sándor sötét arca és keményre feszülő állkapcsa már messziről elárulta, hogy valami baj van.- Milyen a lakás? - kérdezték mindhárman egyszerre.

— Nincs. Visszautasítottam.

Nagyon sokáig tartott, míg Martos Sándor újra beszélni kezdett:

— Hát, hogy ilyesmi is megtörténhetik, erre nem voltam elkészülve. Az a lakás nem háromszobás, de négyszobás. Hármat kaptunk volna mi, a negyedikben már benn lakik két férfi. Azok is jelen voltak, hogy aláírják a velem kötött szerződést. Nem tetszett nekem sem az a két férfi, sem a szerződés. A szobák mind egymásba nyílnak, mert eredetileg egy családnak volt szánva a lakás. Csak az ebédlő nyűik a kis előszobára. A szerződés értelmében a negyedik szobában lakó két férfinek joga van éjjel-nappal átjárni a többi helyiségeken. Tilos lett volna lezárni a szobákat. Láttam a lakást. Nem volt az ajtókon sem rendes zár, sem kulcs. Hát hogy az én kislányaim ilyen átjáró szobában aludjanak, azt soha! Lemondtam.- Jól tette, Sándor, — helyeselt Martosné.

Kínos, hosszú szünet után az asszony megkérdezte: j — Elvesztettük a lakás-igényjogosultságot?

— Elvesztettük — hördült fel Martos. — A hivatalnok egy vonással törülte a nevemet a listán. De én ebbe nem nyugszom bele. Jelentést teszek. Rongyos nyugdíjas vagyok, de becsületem még van. Hűségesküt tettem a Magyar Államnak. Ezért a hűségért hagytam az elszakított területen a négyszobás lakásunkat, a bútorainkat és mindazt, ami nekünk kedves volt. Ide jöttem a fővárosba, hogy az államot tovább hűségesen szolgáljam és most itt egy állami hivatalnok engem tőrbecsal? Azt nem. Az az ember meg volt vesztegetve. Itt egy szennyes üzlet folyik. Jelentést fogok tenni és kiharcolom a lakás-igénylő jogunkat. De ehhez idő kell.- Sándor, - szólalt meg békítőn Martosné - talán elhelyezkedhetnénk valamiképpen a fővárosban.

— Magát és a két lányt nagyon szeretném elhelyezni, mert már nem bírom nézni, hogy itt tengődnek a síneken, de én itt maradok. A vagont nem ürít