A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-02-01 / 2. szám

-65— Budapest vagy Rákospalota, az teljesen mindegy — magyarázta a kalauz. — Mert Pesten a holtvágányok tele vannak már vagonokkal és mindenféle emberekkel. Nálunk meg még van egy igen jó, szabad holtvágány. Itt nyugodalmasan tartózkodhatnak.

Aztán harsány hangon elkiáltotta magát: Tolatááás!

Ebből az utasok megértették, hogy ők egyelőre nem a budapesti, hanem a rákospalotai síneken fognak lakni.

Martos Sándor másnap vasúton Budapestre utazott. Ott a minisztériumban megtudta, hogy valóban nyugdíjazták, de miután hivatalosan nincs még beiktatva, hogy elhagyta az elcsatolt területet, vátja ki türelemmel, amíg írásban is i- gazolva lesz az ő helyzete és folyósíthatják a nyugdíjat.

Martos a pesti lakáshivatalba is elment. Ott megtudta, hogy mint vagonlakó meg fogja kapni a lakás-igényjogosultságot, de előbb egy megbízott kiutazik majd Rákospalotára és ott a helyszínen jegyzéket vesz fel az újonnan érkezett vagonokról és lakóikról. Ezért nehogy gazdátlanul ott hagyják a vagont a sínen és esetleg bútorozott szobában helyezkedjenek el. Aki ezt megteszi, vagy aki nincs jelen a vagonja mellett, amikor a megbízott ellenőrzi a valódi tényeket, az nem kaphat igényjogosultságot.

Martosék tehát elhatározták, hogy sohasem fognak mind a négyen egyszerre sétálni menni, vagy beülni a vasúti vendéglőbe együtt ebédelni. Valaki mindig ott marad majd házőrzőnek arra az esetre, ha jönne a lakáshivatal megbízott ellenőije.

T

eltek-múltak a hetek, fogyott a magukkal hozott pénzecske, spórolni kellett.

Otthon, vagyis a vagonban, reggelire és vacsorára spirituszégőn melegítették a tejet. Ebédre meg a csajkában hoztak valamit a vendéglőből és azt szép testvériesen egymás közt megosztották.

Egy nevezetes napon valóban megérkezett a lakáshivatal megbízottja. Jegyzékbe vette a jelenlévő vagonlakókat és kiosztotta a lakás-igényjogosultság hivatalos iratait. Mielőtt távozott volna, mégegyszer odajött Martosék vagonjához, nagyon barátságosan rámosolygott a Martos lányokra, aztán odafordult a családapához:- Kedves barátom, meggyőződtem szomorú helyzetükről. Bizalmasan megsúgom: volna egy üres lakás. Meg ne mondják itt senkinek. Hiszen megölnének engem, hogy éppen maguknak ajánlom fel. Ez a lakás ma ürült meg. Egy finnyáskodó vagonlakó adta vissza, akinek kiutaltuk. Tudniok kell, hogy a fennálló szabályok értelmében, aki visszautasítja a neki kiutalt lakást, az elveszti az i- gényjogosultságot. Ezért okosabb nem finnyáskodni. Kérem, annak a lakásnak nincs semmi hibája. Ne gondolják, hogy a külváros valamelyik eldugott helyén van. Dohány utca. Tehát központ. III. emeleten 3 szoba, konyha, fürdőszoba. Megfelelne?

Remek! — kiáltotta mindenki egyszerre és Martosné még remegő han