A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-12-01 / 12. szám

- 569­nem ilyen szerencsés. Tanulmányaik idején a fiatalok nagy része állami intemátu- sok lakója több éven keresztül, munkásbrigádokkal kerülnek kapcsolatba, a fiúk katonakötelezettségüknek is eleget tesznek. Ha családi környezetük vallásos is, az idegenben töltött évek nem múlnak el nyom nélkül felettük s hitüket, erkölcsi felfogásukat rendszerint negatív irányban befolyásolják. Közülük sokat vissza­zökkent a régi kerékvágásba a házasság és családi élet, legtöbbjük azonban egy é- letre kiköt a vallási közömbösségnél. A szlovák templomok vasárnapi miséin meg is látszik ez: legtöbben a 20-40 évek közti korosztályból hiányoznak. A párt ki­sajátította magának az ifjúságot és eredményesen távoltartja őket az egyháztól. Gerléi József KARÁCSONYI MESE ^pudod. Anyu, majd ha te is ilyen kicsi le­szel, mint én, te is látni fogod a sok-sok kis angyalt, aki ott röpköd a kis Jézus jászola körül. Ha nem vigyáznak, néha nekirepülnek a kis Jézus anyukájának is — annyira szeret­nék látni, hogy mi van a jászolban. És az a szép ősz bácsi. Szent József, nem győzi el­hessegetni őket, mert tudod, az angyalok sok levegőt fogyasztanak, és ha sokan van­nak, elveszik a levegőt az emberek elől. — Hess, hess! — mondja Szent József, abból áll az egész dolga, hogy jó friss levegő legyen a kis Jézus meg Szűz Mária körül. A mi apukánk miért nem jön el karácsony este sem? A nyáron még azt mondtad, hogy elu­tazott, sok dolga van. De most már tél van... Neki nem lenne sok dolga az angyalokkal, mert én csak szólok nekik s máris: voltak - nincsenek. Elröpülnek, fel a csilláron is túl, hogy ne bosszantsák aput. Mert apu ugye mérges ember, nagyon dühös természetű — engem sem szeret.. Mikor egészen kicsi vol­tam, akkor is azt kiabálta: — Eriggy a lábam elől, mert megfojta­lak! Na, és tudod, mi áll az istállóban a já­szol mellett? Ugye nem tudod?... Hát majd megmondom. Ott áll egy óriási karácsonyfa, akkora... akkora, hogy a hegye átszúrja az is­tálló tetejét. Úgy áll, hogy a kis Jézus lássa, és tele van mindenféle csokival, meg cukor­ral, gyertya is van rajta, meg csillagszóró... És olyan színes üveg is, amit tavaly apu ho­zott a mi fánkra... Mégsem olyan rossz ember az az apu. Nem kellett volna elengened... Kiabált, de ha te nem kiabálsz vele, biztosan nem is ment volna el. Én nem engedtem volna el, de az óvodában voltam, mikor elvitte a bő­röndjét. Anyu, ugye te sem voltál akkor itt­hon? Mert ugye akkor utána szaladtál volna és kivetted volna a kezéből a bőröndöt.. És akkor visszajött volna, mert abban volt a vil­lanyborotvája és a fogkeféje... És akkor már én is hazaértem volna, apu csak nézne, én meg átkarolnám a lábát, hogy lépni se tud­jon... — Eriggy a lábam alól! — kiáltaná, de én annál jobban szorítanám a lábát, úgyhogy egészen elzsibbadna ás bicegni se tudna. — Jaj, elzsibbadt a lábam, gyorsan or-

Next

/
Thumbnails
Contents