A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-12-01 / 12. szám

-555szerzett gazdasági tapasztalatok sem érdektelenek más szocialista országok számára saját problémáik megoldásánál. így pl. a magyar mezőgazdaságban folytatott szerkezeti kísérletek eredményeit részben éppen a Szovjetunió használta fel a kolhoz-alapszabály reformjánál. Az új gazdasági mechanizmusnak nevezett gazdaság-irányítási reformnak egyes tapasztalatait pedig lengyel gazdasági élet újjászervezésénél vették figyelembe. Jellemző ezenkívül amagyar helyzetre, hogy a budapesti kormánynak megkülönböztetően barátságos kapcsolatai vannak a blokkon kívüli, szocialista rendszerű Jugoszláviával, továbbá Finnországgá és nyugati szomszédjává, Ausztriává is. A kommunista országok Magyarország példáján tanulmányozhatták az állam és az egyházak egyfajta viszonyának kiáakítását is. Ezt Aczél György miniszterelnökhelyettes így jellemezte: ”A szociáista állam képviselői úgy táálják, ez a kapcsolat megfelel társadalmi viszonyainknak és politiká elveinknek; az egyházak képviselői pedig azt mondják, ez a viszony megfelel az egyházak érdekeinek és hivatásának” (Világosság, 1976/10).

A magyar kommunista politikusok maguk is hangsúlyozzák ahazá ta- pasztáatok országhatáron túli jelentőségét. Aczél György idézett tanulmányában kiemeli: ”Ugy véljük, Magyar- országon hasznos tapasztáatok gyűltek össze a különböző világnézetű emberek összefogásává kapcsolatban. Kötelességünknek érezzük, hogy a tapasz - táatokat a jövőben is hasznosítsuk, hogy ezzel a hívők és a marxisták számára közös nemzeti és nemzetközi feladatok megoldását szolgájuk.”

Miklós Imre államtitkár, az állami Egyházügyi Hivatá elnöke, az Országos Béketanács Katolikus Bizottságának ülésén 1977 márciusában arra u- tát, hogy az egyház és állam viszonyának rendezésében a magyar tapasztáa- tokat a külföldi egyházak is tanulmányozzák. E tapasztáatok lényege Miklós szerint, hogy mind a szocialista á- lam, mind az egyházak előtt egyetlen út van: tartósan rendezett, korrekt viszonyok kiáakítása, erősítése, továbbfejlesztése, mely elősegíti, hogy a kommunisták, a nem vallásos és vallásos emberek összefogjanak a nemzet, az emberiség nagy kérdéseinek megoldására. Vagyis nem szükséges, hogy a marxista párt és az egyház éles konfrontációban éljenek, de lehetséges és szükségszerű, hogy az egyházak és a szociáista állam közt olyan kapcsolat jöjjön létre, mely nem igényli az elvek feladását, sőt feltételezi a nyílt, egymás nézeteit tiszteletben tartó eszmei vitát.

Az adott helyzetben Magyarország alkámas áany a kísérletezésre. Itt e- gyesül a legtöbb, az állam számára kedvező előfeltétel: külpolitiká szolidaritás Moszkvává; jelentős katolikus lakosság; az államvezetőséggel közreműködésre törekvő püspöki kar; több mint egy évtizedes, Moszkvától jóváhagyott, lényeges engedmények nélküli, eredményes egyházpolitiká tevékenység, mely a párt értelmezése szerint az állam és egyház viszonyának normalizáódásá- hoz vezetett. Konkrét jelek mutatnak arra, hogy a Szovjetunió a magyar egyházpolitiká kísérleteket tudomásul vette.

Az 1964-ben kötött részletes megegyezés a Vatikán és a Magyar Népköz