A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-12-01 / 12. szám

-554­Vatikánban, aki nem visel állami tiszt­séget. Biztosra vehető, hogy a M.Sz.M. első titkárának vatikáni látogatása csak Moszkva kifejezett hozzájárulásával jö­hetett létre. Moszkva számára ugyanis már az ún. eurokommunizmus által fel­vetett problémák miatt kívánatos, hogy demonstrálja az egyház és az állam kö­zötti kapcsolat egyfajta új lehetőségét. Ismert dolog, hogy a nyugati kommu­nista pártoknak Moszkvától való függé­se és a kelet-európai országokban alkal­mazott erősen vallás- és egyházellenes politika milyen nagy tehertétele az eu- rokommunista pártoknak és mennyire motiválta bizonyos európai kommunis­ta párt hangsúlyozottan Moszkvától független kurzusát éppen a kelet-euró­pai országok vallás-és egyházellenes po­litikája. Különböző jelek arra mutatnak, hogy magában a Szovjetunióban is fel­merült az egyház és állam közti viszony módosításának szükségessége. A nem­rég közzétett új alkotmánytervezet jog­orvoslási lehetőséget helyez kilátásba a szovjet polgár magánéletét sértő intéz­kedésekkel szemben. Ha a tételes tör­vény csak közvetett formában érinti is személy vallási szabadságát, új lépés a szovjet jogalkotásban. (A szovjet alkot­mány szövegében mindig biztosította a vallás-szabadságot, a nehézségek így az alkotmány szövege és avégrehajtás szel­leme közti különbségből adódtak.) Az új szövegben feltehetően több­ről van szó, mint a régi alkotmány e- gyik-másik mondatának puszta újrafo­galmazásáról. Ezt a feltevést erősíti König, bécsi bíboros érseknek, a kelet­európai egyházi viszonyok egyik jó is­merőjének nyilatkozata, melyet nem­régen, közvetlenül egyik magyarországi útja után adott a Westdeutsche Rund­funk bécsi munkatársának: ”Az a be­nyomásom, hogy a keleti államok egy­házi ügyeiben lényegében Moszkváé a döntő szó, bár az egyes államokban kü­lönböző a helyzet. De úgy gondolom, megalapozottak információim, misze­rint a legfelsőbb szovjetben heves viták folynak arról, okos-e, hogy az állam ellenségének tekinti a vallást és tovább harcol ellene, és nem lenne-e okosabb hagyni, hogy az állampolgárok szaba­don dönthessenek vallásos meggyőző­désük, illetve az ateizmus mellett vagy ellen és szabadon vitázhassanak erről.” Eltekintve attól, hogy a belgrádi konferencia előtt hasznos propaganda is lehet, ha egy kommunista ország párjának főtitkára találkozik a pápá­val, az olyan jelek, mint a bécsi bíbo­ros interjújában említett vita, valamint a szovjet kormányzási rendszert érő gyakori belső kritika és a leszerelés kí­vánatos voltának motívumai mind arra utalnak, hogy az egyház és állam kap­csolatainak új lehetőségei iránt muta­tott érdeklődés a Szovjetunióban több, mint puszta propaganda. Magyar egyházpolitikai kísérletek: a többi szocialista ország használatára? M agyarországot gyakran emlegetik a kommunista államok Nyugatra nyíló kirakataként. Az ott uralkodó ál­lapotokat, főként az aránylag nagyobb szellemi, utazási és gazdasági szabadsá­got a szomszédos szocialista országok nem egyszer bírálják elhajlás címén. Je­le van annak is, hogy a Magyarországon

Next

/
Thumbnails
Contents