A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-12-01 / 12. szám
-548- De még nem vagyok kínai!- Csak tessék azért kínaiul írni! Rezső emlékezett az újságírókra, akik néhány nappal előbb megrohanták őket. Azok is csak azt sajnálták, hogy legalább néhány kínai szót nem hallhattak tőlük. A vonat befutott.- Tisztelendő urak, siessenek, a vonat mindjárt indul! Vállat vontak. Magyarázni kezdték, hogy nem mehetnek most, mert a hajó nem indul Triesztből. Autóval jöttek ki, villanyoson indultak vissza. Elkeseredtek? Nem. A missziós prokúrán vázába tették a virágokat és vacsoráztak az ajándékokból. 40. vonat vágtatva vitte tova az utasokat; az egyik ablakon Rezső hajolt ki. Nézte az Alföldet. Nem Trieszt felé, Szegedre utaztak, hogy megkezdjék teológiai tanulmányaikat. Egy ideig várakoztak Pesten, de egyre rosz- szabb hírek étkeztek a Csendes Óceánról... Az állomáson valóságos részvéttel fogadták őket a teológusok. Pedig u- gyan mindegy, hol van az ember, és mit csinál: fontos, hogy kötelességét végezze teljes erőből — de mégis... nagyon hirtelen történt a változás. 41. önyveik közé ültek és előadásokra a Dóm-tér áikádjai alatt mentek a szemináriumba. A szegedi rendház szűk volt, első napokban nem tudták, hova helyezzék őket. Laktak a teológusok között, aztán a hátsó udvar egy kis házikójába költöztek. Később pedig egy villa-szerű családi házban laktak, az egyetemtől hét-nyolc perc járásra. Mivel utasítást kaptak, hogy végezzék a teológiát, már úgy hitték, hogy négy évet töltenek Szegeden. 42. lengyel háború menekültjei megjelentek az ország határán. Szegedre többszázan kerültek el. Egy délután két fiatal jezsuita csöngetett a portán. Menekülő lengyel skolasztikusok voltak. Fáradtan és leverten érkeztek. Szeretettel vették körül őket és hallgatták beszámolóikat. A háború nagy művészettel alakítja a tömeges tragédiákat. Beszéltek a tökéletes fejetlenségről; a rohanásokról és céltalan menekülésekről; bombázásokról — mikor a front átszakadt és a lakosság Oroszország felé futott. Aztán, hogy szembekerültek az o- rosz hadsereggel, megfordult a menekülők iránya és szaladtak vissza. A hadvezetőség külföldre menekült, a tisztek felsőbb, központi irányítás nélkül elszigetelve, saját elgondolásaik szerint harcoltak. A menekülők ellepték az u- takat. Az autókból kifogyott a benzin. Otthagyták és a következő menekülők árokba döntögették a használhatatlan járműveket. A skolasztikusok civilbe öltözve szétszóródtak. Volt, aki családjához menekült, volt, aki futott a határok felé. A mi két lengyelünk városról városra, faluról falura vánszorgott. Gyalog, kocsin, újra gyalog; körülzárt és támadás alatt álló városokban töltöttek napokat a bombázó repülőgépek zaja és a becsapódó bombák robbanásai közt. Erdőkön osontak át, ahol holtakat temettek. Alig hagytak el egy falut, másnap már németek jelentek meg ott
