A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-12-01 / 12. szám
-547ment a két pap közt, föl a templomba. 36. /^ itánia után beszélt a néphez: ”Ha i idegen közeledik a mi falunkhoz, nem lát mást, csak egy dombot, egy templomot, nagy csoport házat. Mikor én idejöttem: hazajöttem. Itt ringatták a bölcsőmet; kis pajtásaimmal a ti utcáitokat karikáztuk végig, öreg Halászék- hoz jártunk kis nővéremmel tejért; a ti temetőtökben pihen Édesapám... Hangja magasan és erőteljesen szárnyalt a templomban. Látta, hogy régi elemistatársai, most már családapák, komolyan hajtják le fejüket. És a régi elemistalányok, most már feleségek és anyák, előkapják zsebkendőjüket és felsírnak hangosan. Mitől rázkódtak úgy meg a vállak? Kinek fájt ez a búcsúzás? Anyja némán és könnytelenül, kicsit megtörtén ült az első padban. A kis falu gőgös intelligenciája távolmaradt egy polgárcsalád egyetlen fiának búcsúzásától — beképzeltségét még a templom áhítata sem tudta áthidalni. Az egyszerű nép, mely ismerte és szerette a médiait apát, aki már-már elfeledte a korán idegenbe szakadt fiút, megértette a perc komolyságát és jelentőségét. Rezső végignézett az egyszerű falusi embereken és szava csak nekik szólt. Ők pedig értették ezeket a szavakat. 7 37. riesztbe küldték előre csomagjaikat. Németország megindította a háborút — egyelőre csak Közép-Euró- pában. Az utazási iroda megnyugtatta Rezsőéket, hogy nincs mitől tartaniok. Lesz hajó Triesztből. Régebben úgy gondolták, hogy Génuából indulnak és útbaejtik az Örök Várost. Rezső számított erre az útra: szerette volna legalább futólag megismerni a keresztény, az antik és az olasz Rómát. Ám erről le kellett mondaniok. Génuából nem indult hajó, és különben is hatalmas poggyászuk megnehezítette a könyű mozgást. Készen álltak. A búcsúzásokat sorban elintézték. Nővére is felutazott hozzá. Fehér trópusi sisakjukban kilátogattak a Manrezába. Láthatták utól- jára azt a helyet, ahol annyi napot töltöttek imában és belső küzdelemben. 38. ste hatkor indult a vonatjuk. Négy órakor Rezső kikísérte Fráter Rigót szüleihez. Míg a városban voltak, egy idegen telefonon érdeklődött a rendházban, hogy megy-e a kérdéses hajó, mert ő is utazni akar, és úgy hallotta, nem indul. Rezsőék felhívták az utazási irodát. Megkapták a választ. A trieszti o- lasz hajót, félve a háborús bonyodalmaktól, nem indítják útnak. Mitévők legyenek? Csomagjaikat már elküldték. A Jézus Szíve templomban ünnepélyesen elbúcsúztak. A vasútállomáson már gyülekeztek a missziók és a Jézustársaság barátai, hogy a fiatal rendtagokat utoljára üvözöljék... Úgy döntöttek, hogy kimennek az állomásra. És hazajönnek. Aztán majd meglátják, mi lesz. 39. Ö vasútállomáson nagy csoport várta őket. Virágot, süteményt, csokoládét hoztak, mindenki akart váltani velük néhány szót. Autógrammot kértek: — Kínaiul írja. tisztelendőúr!
