A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-12-01 / 12. szám

-543lásos jó lélek, elfogadta a javaslatot, hiszen a jászok nem ajándékot kértek, csak bérbe akarták venni a földet. A jószágkormányzó szenvedélyes gazda volt és nehogy nehézséget csináljon, őt meg kellett nyerni az ügynek. Papíroson már megvolt az igénylő gazdák szövetkezete és ez fölajánlott a kormányzónak ötszáz holdat, ha pártolja tervüket. Legyen ő is a maga ura, dolgozzon a kedve szerint és a tudásával segítse őket, ha társuk lesz. Erre a kormányzó is igent mondott, aztán megalakult a szövetkezet, a bérleti föltételek jók voltak mindkét félnek. A szövetkezet a gazdasági válság ellenére is boldogult. Igazi közösség volt, mert az egyetemes felelősség alapján állt, vagyis az egész egyesület kezességet vállalt minden egyes tagjáért. Ilyen szervezetben csak a dolgos, megbízható embernek van helye, mindenfelé tökéletes hitele van s így hatékonyan emeli az egész társaság erkölcsi értékét.

A kormányzó állandó tanáccsal szolgálta az új gazdákat és a maga bérletén páratlan mintaüzemet rendezett be. 1933-ban negyvenezer pengő tiszta haszonnal zárta az évet. Akkoriban boldog volt minden gazda, ha nem fizetett rá, tehát az a bérlet valóban a legjobb üzemek közé tartozott. Nagyon helyesen hirdette Aereboe, a földműveléstan egyik legnagyobb tanára az akkori Európában: a mező- gazdaságban az első feladat emelni a parasztság műveltségét, mert az a legfőbb tőke, amelyet a földbe kell fektetni. Egyrészt meg kell tanulnia a szakmáját, másrészt szervezkednie kell, ha tudásban gyarapodni és a piacon érvényesülni akar.

Nézzük most röviden, mit csinált a volt jószágkormányzó a nekijutott bérleten. Először is pontosan tudta, mit nem szabad termelnie, ha boldogulni akar. A búzára akkor nagyon ráfizettünk, tehát ő csak annyi búzát vetett, amennyi a gazdaságban kellett, holott a Tisza- menti síkság a világ egyik legjobb búzatermő vidéke, de mit tegyünk, ha egyszer a legfinomabb árút sem tudjuk kellő áron eladni. A mi gazdánk habozás nélkül számolt e ténnyel, ellenben annál több árpát meg lucernát vetett, hogy minél több takarmánya legyen. Akkor a sertésnek is alacsony ára volt, de ő mégis jól keresett rajta, másfél annyit, mint mások. Szerződött ugyanis a tétényi hizlaldával, hogy október elsejére 300 darab süldőt szállít neki a megállapított súlyban. A vállalat csak akkor vette át az árút, ha a süldő párja 150 kilót nyomott, sem többet, sem kevesebbet. Az ilyen üzem csak nagytétellel dolgozik — Nagytétény volt a község neve is! — akárcsak valami gyár és a szállítást pontos időben kívánja, mivel a kereskedők és nagyvágók is hasonló módon járnak el. Nyilván tehát az a gazda is többet keres, aki alkalmazkodik a nagypiac igényeihez, de a kistermelő is hasonló előnyhöz jut, ha szövetkezeti keretben dolgozik.